Országgyűlési irományok, 1985. XVI. kötet • 442-494. sz.

1985-494 • Nemzeti Vagyonügynökség és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat sürgősségi tárgyalásának kérése

-3273- sz. melléklet Tájékoztató a vagyonértékelésről A vagyonértékelésnél különbséget kell tenni a vállalat vagyontárgyai és a vállalat vagyona között. A vagyontárgyak dologi eszközök (például: állóeszközök, anyagok, termékek, áruk) vagy immateriális javak (például: szellemi alkotások, vagyoni értékű jogok) lehetnek. A mérlegben, az eszköz oldalon szereplő vagyontárgyak piacképesek, eladhatók, vagy bérbeadhatók, ezért forgalmi értékük, piaci áruk van (a felesleges és nem eladható vagyontárgyak kivételével, amelyeket ki kell selejtezni és eszközök közül ki kell vezetni). A vagyon pedig az összes aktívák (vagyontárgyak és követelések) és passzívák(saját forrás és kötelezettségek) különbözete. Az összes eszköz mindig több a vagyon értékénél, hiszen az eszközök egy részét az idegen források (kötelezettségek, például: tartozások a szállítókkal, az adóhivatallal, a bankkal szemben) finanszírozzák. A vagyon a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény szerint az alapítói, a felhalmozott és a tartalék vagyonból áll és a mérlegben forrásoldalon szerepel. Átalakulás során az átalakuló szervezet vagyonát (a társaságba bevitt eszközeinek tehermentes, azaz tartozásokkal •csökkentett értékét) kell meghatározni. A vagyon-, illetve vállalatértékelés két módszere ismert. Az egyik módszernél vagyonleltárt kell készíteni, s a vagyonleltár alapján azt célszerű vizsgálni, hogy az eszközök, a vagyontárgyak mennyit érnek, mennyiért adhatók el, vagy vásárolhatók meg, mit érnek befektetés esetén. A vagyonleltár