Országgyűlési irományok, 1985. XV. kötet • 428-441. sz.

1985-433 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (Ütv.) módosításáról

7 -SZ7 A /3/ bekezdés a legfőbb ügyész helyettesek kinevezésének és felmentésének rendjét szabályozza. Az Alkotmány 52. §. /!/ bekezdése a kinevezést a köztársasági elnök hatáskörébe utalja. Szükséges azonban kimondani azt is, hogy a kinevezés meghatározatlan időre szól, s a legfőbb ügyész helyetteseit csak a köztársasági elnök mentheti fel hivatalukból. A katonai főügyészre ugyanezek a szabályok vonatkoznak (/4/ bekezdés) . Az /5/ bekezdés átveszi az Alkotmány 53. §. /2/ bekezdésének rendelkezését, s emellett deklarálja az ügyészek függetlenségét és azt, hogy csak a törvényeknek és a jogszabályoknak vannak alávetve. Ez garancia arra, hogy az ügyészek minden külső befolyástól mentesen végezzék feladataikat, illetve alakíthassák ki döntéseiket. Ez az előírás nincs ellentétben az Ütv. 6. §. /!/ bekezdésével, mert a két előírás együttesen fejezi ki az ügyészi tevékenység lényegét, azaz a törvények és egyéb jogszabályok keretei közé szorított centrális alárendeltséget és az ügyész befolyásmentességét - az Országgyűlést kivéve - minden külső állami szervtől, társadalmi szervezettől és állampolgártól, tevékenysége egészére vonatkozóan. A 13. §-hoz Ezen S. a feladatok változásához alkalmazkodó, új típusú munkaköröket hoz létre. Az eddig is létező "önálló fogalmazó" munkakör helyett a tevékenység lényegét jobban kifejező "ügyészségi titkár" megnevezést használja, s bevezeti - a Be. módosításával összefüggésbén -Í az "ügyészségi nyomozó" munkakört.