Országgyűlési irományok, 1985. XIV. kötet • 398-427. sz.

1985-425 • Javaslat a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre

-0.34" 56 -. szintű jogszabály, hanem a helyi önkormányzatok döntése határozza meg. Annak eldöntése, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbevételét milyen célokra használják fel, szintén a helyi önkormányzatok döntési hatáskörébe célszerű " utalni. A Magyar Gazdasági Kamara Ingatlankezelési Tagozata állásfoglalásában az 1990. évi intézkedések közül az l.sz. változatot támogatják a következők figyelembevételével. - Szükséges a bérlő-bérbeadó feladatmegosztásának újrafogalmazása. (A lakás a bérlőé, a ház a fenntartóé.) - Szükséges lépés a nem lakás céljára szolgáló helyiségek kötöttségének feloldása, az egyszeri központilag elrendelt bérleti díjemeléssel együtt és a helyiségbérleti szabályok megfelelő módosításával. - Nem támogatható javaslat véleményük szerint a jelenlegi rossz lakbérstruktúrára épülő általános lakbéremelés. Helyette hosszabb távon működtethető új lakbérrendszer kidolgozását (lakbértörvény) és bevezetését tartják szükségesnek. - Álláspontjuk szerint a lakóépületekben a víz- és csatornaszolgáltatást - hasonlóan a többi külön szolgáltatáshoz (posta, fűtés, melegvíz, gáz, elektromos kábel, tv) - a közüzemi vízművállalat és a bérlő jogviszonya kell hogy meghatározza. A külön felszámított víz- és csatornadíj beszedése a szolgáltatást végző (Vízmű) feladata. Tiltakoznak az ellen, hogy ezt a kezelő szervezetre hárítsák. - A lakásszektor 80 Mrd Ft-os támogatásából mindössze 8,6 Mrd Ft kapcsolódik a bérlakásszektorhoz. Ez biztosítja a nagyarányú fel

1újítási elmaradás és a lakáskorszerűsítések finanszírozását. Ezért ennek csökkentésével csak akkor és olyan mértékben értenek egyet - ha az infláció miatt ez egyáltalán felmerülhet - amely biztosítja a felújítások finanszírozásának reálérték megőrzését.