Országgyűlési irományok, 1985. XIV. kötet • 398-427. sz.

1985-425 • Javaslat a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre

- 10 ­&0 központi jogszabályra épülnek, ebben fokozatosan fel kell szá­molni a bérlők ún. kvázi tulaj­donosi jogait. A részletes sza­bályozást az önkormányzatok a központi szabályoknak megfele­lően, önállóan alakítják ki. A későbbiekben a központi jogsza­bályok keretjellegűvé válnak, és a bérlakáshasználat szabályait az önkormányzatok önállóan, az adott településen egységesen alakítják ki. Ekkor-az önkormányzat dönté­sétől függően mérsékelhetők a bér­lők tulajdonosi jogosítványai, il­letve megtartásuk esetén a tulaj­donos nagyobb bérleti díjat álla­píthat meg. leti feltételek alakulhatnak ki. Az elkülönített szociális bérlet szabályozása azonos az "A" vál­tozattal. Az önkormányzati bérlakások fenn­tartása - mivel azok alapvetően szociális jellegűek - önfinanszí­rozó lesz, tehát a lakbéreknek a folyamatos ráfordításokat és a fel­újítási tartalékolást kell fedez­niük, és az állam költségvetési forrásból finanszírozza az elma­radt felújítások pótlását, vala­mint a bérlők szociális támogatá­sát. E támogatás a családi jöve­delem meghatározott arányán felüli lakbérkiadások átvállalását jelen­ti, de csak egy társadalmilag el­ismerhető minimális lakásnagyság­hoz és minőséghez tartozó lakbér­szintig. A lakbérek piaciak , a kiadásokon felül nyereséget is tartalmazhat­nak. A bérlakáshasználathoz egy­séges, normatív központi támoga­tás tartozik, melyet az elkülöní­tett szociális használatnál rá­szorultságot kifejező helyi tá­mogatás egészíthet ki. Az elma­radt felújítások pótlásához a költségvetés támogatást ad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom