Országgyűlési irományok, 1985. XIII. kötet • 368-397. sz.

1985-385 • A Magyar Köztársaság Országgyűlésének elvi állásfoglalása az Alkotmánybíróság tagjai megválasztásának feltételeiről

-32>^- 2 Az értelmezés nehézségét az okozza, hogy a különböző hagyományos jogászi pályákon (bíró, ügyvéd, ügyész, jogtanácsos) és a közigzgatás jogi munkaterületein 1945-től kezdődően az állam- és jogtudományi végzettség munkaköri előírásként eltérő időpontokban, különböző módon került szabályozásra. így például az ügyvédek esetében 1958-tól, a bírák esetében 1972-től egyértelmű e tekintetben a jogi szabályozás. A tanácsi és a központi közigazgatási szervekre vonatkozóan 1971-től, illetőleg 1977-től találunk rendelkezést arra, hogy bizonyos munkakörök betöltéséhez szakirányú egyetemi végzettség szükséges. Ezekben az esetekben a képesítési előírások értelmezése alapján állapítható meg, hogy fennáll-e a szükségszerűség az ellátandó munkakör és a jogi egyetemi végzettség között. A vizsgált kérdés elvi jelentősége - az értelmezéstől függően - az, hogy közigazgatási szervnél dolgozó jogász szakember alkotmánybíróvá történő választása eleve kizárt, vagy erre a törvény lehetőséget ad. A jogszabály szűkebb értelmezése esetén éppen azok a szakemberek nem vehetnének részt az Alkotmánybíróság munkájában, akik a jogszabályelőkészítéssel, kormányzati munka jogi kérdéseivel hivatásszerűen foglalkoztak, és szakmai képzettségükhöz, hozzáértésükhöz adott esetben ugyanúgy nem fér kétség, mint a többi jogi munkakörben dolgozó kollégáikhoz. A felsorolt szempontokra és a kifejtett érvekre tekintettel az Alkotmánybíróságról szóló XXXII. törvény