Országgyűlési irományok, 1985. XIII. kötet • 368-397. sz.

1985-377 • Önálló képviselői indítvány

- 4 A törvény 3. § határozza meg azt, hogy ha a gazdálkodó szervezet a gyakorlati oktatásban való részvétellel teljesíti a kötelezettségét, akkor a mellékletben meghatározott költségeket lehet figyelembe venni. A törvény 3. § (1) bekezdéséhez rendelt részletes indoklás rögzíti, hogy a "jogszabály rendelkezése alapján jelentkező, mérhető és elkülöníthető költségeket" lehet elismerni a szakképzési hozzájárulási kötelezettség szempontjából. A gazdálkodó szervezetek az általuk létesített tanműhelyek esetében el tudják különíteni az előbb felsorolt költségeket is, ellenőrizhető módon, ezért indokoltnak tartom, hogy ezek a költségek is -jogszabály által- figyelembe vehetők legyenek. Ugyanis a törvény megjelenése után sem vonzó a gyakorlati oktatásban résztvenni, erre épületet létesíteni, fenntartani, ezért a vidéki vállalatok nagy része ezt a terhet nem vállalja. A gyakorlati oktatásban résztvevő vállalatok tehát területi funkciót vállalnak anélkül, hogy a kötelezettségük elszámolásra, vagy más szerv részéről anyagilag elismerésre kerülne, ezért kedvezőbb a pozíciója annak a gazdálkodó szervnek aki ilyen tevékenységet nem végez. Az 1988. évi XXIII. törvény tulajdonképpen az állam újraelosztó szerepét hivatott biztosítani az oktatás-képzés területén a gazdálkodó szervektől történő elvonással. Ugyanakkor e feladatának sem a központi sem a területi államigazgatási források korlátai miatt, nem képes az igények teljes kielégítésére eleget tenni. Ráadásul indokolatlanul megkülönböztet iskolatípusokat, sértve •'/•