Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-321 • A Minisztertanács beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatok eredményeiről

- 7 II. A NAGYMAROSI MUNKÁLATOK FELFÜGGESZTÉSE ALATT VÉGZETT VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer koncepciójának lényege, hogy a Bősi Vízlépcső egy tározós, üzemvízcsatornás megoldás csúcsüzemelésre épült ki. Ezt az üzemmódot a dunakiliti duzzasztással tározott víz, illetve az alapüzemben dolgozó Nagymarosi Vízlépcső állandó duzzasztása teszi lehetővé. A duzzasztás révén a Nagymaros-Pozsony közötti szakaszon 3,5 méteres vízmélységű hajóút teremtődik meg. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer egészére és egyes részterületeire összességében 16 szakértői - ezen belül 5 összefoglaló jellegű - bizottsági vizsgálatra került sor. A bizottságokban közel 80, szakmájukban magasan képzett, csaknem 40 %-uk tudományos minősítésű szakember vett részt. Valamennyi bizottságban képviseltették magukat az érdekelt minisztériumok. A vizsgálatok és elemzések társadalmi nyitottságát jelzi, hogy a munkában részt vettek a Duna kör, a Bajcsy Zsilinszky Endre Társaság, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezet környezetvédelmi tagozata és esetenként más környezetvédelmi szervezetek képviselő is. Részvételük feltételei nem minden bizottságban voltak megfelelőek. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer egészére vonatkozóan a környezeti hatások, ökológia, szeizmológia, kérdései

ben továbbra is fennmaradtak az egymással szembenálló véleménykülönbségek . A TOVÁBBÉPÍTÉST TÁMOGATÓK VÉLEMÉNYE A Nagymarosi Vízlépcső megépítése esetleges elhagyásának műszaki ökológiai feltételeit vizsgáló szakértői bizottság