Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.
1985-360 • Mellékletek a Minisztertanács 1990-92. évi gazdasági programjáról készített tájékoztatóhoz
- 6 A Budapesti Bőripari Vállalat ellen 1988 őszén kezdeményeztünk felszámolási eljárást, amit a Fővárosi Bíróság azzal az indokkal szüntetett meg, hogy a vállalat hitelezőivel megegyezett és szervezeti változtatásokat hajtott végre, "aktív és célszerű intézkedés-sorozatokat kezdett meg..". A vállalat a hitelezőkkel történt megállapodása során az APEH-et nem kereste meg, tartozása ezért továbbra is rendezetlen. Mindezek figyelembevételével, mint hitelező felszámolási eljárást kezdeményeztünk. A felügyeleti, érdekképviseleti szervek a bajba jutott gazdálkodók segítségére siettek, régi szokás alapján egyesülést vagy 'inszanálást ajánlottak és a megoldáshoz hitelekkel, esetenként ingyenes juttatásokkal járultak hozzá. Az ilyen irányi"' "rendezések' rövid időre elodázzák ugyan a gondokat, de azok halmozódva később visszatérnek. Az eladósodás növekszik, a termelési szerkezet átalakítása nem következik be, a gazdaságtalan termelés továbbra is fennmarad és a felszámolás késve - nagy terhek és gondok mellett, de - bekövetkezik. A vizsgálat lefolytatásához, illetve a felszámolási eljárás kezdeményezéséhez szükséges információk biztosítását nehezíti a 6/1989. (VII.31.) MNB rendelkezés, mely alapján a gazdálkodóval szembeni hitelezői követeléseket a bank pénzügyi fedezet hiánya esetén a benyújtónak visszaküldi, kivéve ha erre a számlatulajdonos a bankkal megállapodást köt. Az állammal szembeni kötelezettségeket pedig jogerős bírói, illetve államigazgatási határozat alapján "állítja sorba" csak a pénzintézet. Megemelitendő továbbá, hogy a felszámolásokkal kapcsolatban nincs kialakult, egységes bírói gyakorlat. A bíróság a hitelezői érdekvédelemre hivatkozva minden lehetséges eszközzel a megegyezésre törekszik, "gazdaságossági" szempontokat mérlegel, a hagyományos bírói feladat helyett egyfajta M szanálási-felszámolási biztosi" tevékenységet is ellát. Az eddigi eljárások tapasztalatai azt mutatják, hogy az esetek többségében a felszámolás helyetti megállapodás a legnagyobb mértékben a költségvetést terheli, míg a többi hitelező általában kevesebbet vállal.
