Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-321 • A Minisztertanács beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatok eredményeiről

- 24 160 km hosszúságú Duna-szakasz nagyobb részén jelentősen romlik a parti szűrésű víznyerési lehetőség. A Kisalföld 3 3 alatti kavicstakaróban tárolt, összesen 13 km /5 km a magyar, 8 km csehszlovák oldalon/ ívóvízvagyon a két ország legjelentősebb tartalék bázisa, amely 4,5-5 millió ember ellátására elegendő. A bősi létesítménycsoport üzembe lépésével megtorpan e vízkészlet utánpótlása és /elsősorban a tározó alatt/ megindul e vízkészlet lassú, folyamatos elszennyeződése. A tározótérben az öntisztítás /káros szennyező anyagok lebontása/ fokozódik. Ugyanakkor jelentősen megnő a szervesanyag termelődés, az eutrofizáció /algásodás/. Ez a tarozás következtében megnövekvő szervesanyag tömeg több száz kilométer hosszúságban rontja a vízminőséget, a víztisztítás során humánbiológiai szempontból káros melléktermékek képződéséhez vezethet, kötlségesebbé teszi a víztisztítást. A tározóterek üledékében felhalmozód illetve képződő, egészségkárosító anyagok is a jelenlegi állapothoz képest vízminőség romlást eredményeznek. Az új csehszlovák mederszakaszon alkalmazott aszfalt rézsűk egészségügyi hatása tisztázatlan. Ennek esetleges káros hatása kizárólag a magyar félnél jelentkezne. Mindkét ország elmaradt a BNV-hez kapcsolódó szennyvíztisztítási program végrehajtásával. Ugyanakkor megállapítható, hogy a program megvalósítása nem oldaná meg az eutrofizáció nyomán fellépő új szervesanyag terhelést; ez csakis az NSZK és Ausztria területére is kiterjedő foszfortalanítási programmal lenne megoldható, ami viszont irreális.