Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-359 • Tájékoztató az Országgyűlés részére a Minisztertanács 1990-92. évi gazdaságpolitikai programjáról

- 19 -153sen. A kormány szükségesnek tartja legalább a legalacsonyabb nyugdíjaknál a reálérték megőrzését; elkerülhetetlennek tartja a nyugdíjrendszer átfogó korszerűsítését. A fiatalok helyzetét részben a gyermekneveléshez nyújtott támogatások növelésével (így pl. a családi pótlék reálértékének tartásával) , a rászoruló fiatalok szociális kedvezményeinek részleges bővítésével és - a lakástámogatás mai rendszerének változtatásától függően - a lakáshoz jutás pénzügyi feltételeinek javításával tervezi a kormány befolyásolni. Nagy jelentőséget tulajdonít továbbá annak, hogy a követendő gazdaságpolitikát az újra fogékony, vállalkozó ifjúság is magáénak érezze. Az időszak egészében az árak meglehetősen magas emelkedésével kell számolni. Szembe kell nézni azzal, hogy a korábban felhalmozott árfeszültségek oldása (a támogatások csökkentése nyomán) szükségképpen magasan tartja az áremelkedés ütemét. A követendő gazdaságpolitika azonban következetes végrehajtás esetén alapvetően antiinflációs jellegű, ugyanis az infláció mélyenfekvő okainak megszüntetésére irányul, és középtávon szükségszerűen az áremelkedés korlátainak kifejlődéséhez, az infláció normalizálódásához vezet. Az árak és a bérek liberalizálásával összefüggésben ehhez szükséges, hogy a vállalatok, érdekképviseleti szervek magatartásukkal járuljanak hozzá a kormány ez irányú szándékához. Egy ilyen, történelmileg rövid idő alatt végrehajtandó gazdaságpolitikai fordulatnak nem csekély a kockázata, mivel: ilyen széttagolt, a világgazdaságtól valójában erősen elzárt piac egységesítésére, újraélesztésére alig létezik követhető nemzetközi példa; - előre pontosan nem kalkulálható feszültségekkel járhat a számos új rendszer-elem bevezetéséből adódó hatások összegződése (kedvezőtlen esetben egyensúlyvesztés, a visszarendeződési törekvések rendkívüli felerősödése, az infláció