Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-321 • A Minisztertanács beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatok eredményeiről

- 10 ­-09­körök, valamint a környezetvédő mozgalmak szakértői, fel­kért független szakértők szerint a Bős-Nagymarosi Vízlép­csőrendszer környezeti hatásainak többsége egyértelműen káros. A várható kár nagyságának egy része csak becsülhető, mert a prognosztizáláshoz szükséges vizsgálatok hiányosak. Különösen nagy az ivóvízkészlet veszélyeztetettsége mind a parti szűrésű víznyerés, mind pedig a Kisalföld alatti víz­készlet esetében. Ez utóbbi Európa legnagyobb még rendelke­zésre álló édesvíz készlete, amelynek minőségét Magyarország és Csehszlovákia érdekében egyaránt meg kell őrizni. A budapesti ivóvízellátást már a Bős-Nagymarosi Vízlépcső­rendszerrel kapcsolatos megelőző mederkotrások is egyértel­műen károsították. A Nagymarosi Vízlépcső megépítése esetén Budapest lenne a világon az egyetlen olyan város, ahol az ivóvíz 85 %-át parti szűrésű kutakból nyerik és amely felett csúcsrajáratott vízerőmű működne. A tarozás hatására a Duna-víz trofitásának mértéke számotte­vően emelkedik, ami egyértelműen a vízminőség romlását ered­ményezi. Ugyancsak egyértelmű a víz bakteriológiai, viroló­giái állapotának várható romlása, az üledék felhalmozódások­ban káros, részben toxikus, anaerob folyamatok fellépése. E jelenségek nagyobb mértékben a Dunakiliti-Hrusovoi tározóban várhatók, amelyeket a nagymarosi vízlépcső 100 km-es tározó­tere tovább növel. Amennyiben a vízlépcsőrendszer a nagymarosi vízlépcső nélkül, a csúcsrajáratás mellőzésével valósul meg, akkor a káros kör­nyezeti mellékhatások nemcsak Nagymaros tározóterében marad­nak el, hanem a rendszer felső szakaszán is mérséklődnek. Ekkor sem válik azonban feleslegessé a talajvízviszonyok sza­bályozását célzó rendszer, valamint a talajvíz minőségének

Next

/
Oldalképek
Tartalom