Országgyűlési irományok, 1985. VIII. kötet • 203-244. sz.

1985-210 • Válasz Zsigmond Attila országgyűlési képviselő interpellációjára

- 4 Az okok és igy a megoldás módja azonban nem "egyenrangúak"' a döntés szempontjából és nem is lehetnek azok a problémák mélységét illetően. Néhány, igy a vámjogszabályok, továbbá meghatározott tartós fogyasztási cikk hiánya rövid távon kezelhetők, mint ahogy erre a Kormány részéről - ha megkésve is - már lépések történtek. Igy például a vámjogszabályok szigoritása, amely minden negativ visszhangja ellenére közgazdaságilag indokolt volt. De ide sorolható az a kormánydöntés is, hogy az utazási számlán lévő pénzeszközök - autóvásárlás esetén - minden időbeli korlátozás nélkül, egyéb áruvásárlásnál 1 éves számlaelhelyezés után a valutáért értékesítő boltokban elkölthetők. Az import liberalizációja a magyar turisták által legkeresettebb tartós fogyasztási cikkek fokozottabb behozatalát segiti elő, azzal a további előnnyel, hogy ehhez mindenki hozzájuthat, mert forintért lehet kapni. Megfelelő külkereskedelmi munkával reméljük elérhető, hogy az igy importált áruk forintára versenyképes lesz a külföldi árakkal. Vitatkozni kell azonban azzal a széles körben elterjedt nézettel, hogy a valuta itthoni elköltésének megengedése származzon az turistaellátmányból, vagy devizaszámláról nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy az igy elköltött összegek itthon is maradnak. A külföldről beszerzett áruért a külkereskedelemnek ugyanúgy devizával kell fizetni, mint az állampolgárnak, tehát devizakiadásunkat növeli, legfeljebb a beszerzési és fogyasztói ár közötti árrés marad Magyarországon. Ez - a valutáért értékesitő boltok árszabályozásának ismeretében - maximum 3o-32 % lehet, a külföldi árakkal-'való versenyképesség megtartása mellett, a valóságban legfeljebb 15-2o %. Ebből az is következik, hogy nem jelentéktelen, de egyáltalán nem tetemes az a haszon, ami ezáltal itthon maradhatott volna, a nettó devizakiadás igjp is többszöröse a korábbi évek turistacélu kiadásainak.