Országgyűlési irományok, 1985. VII. kötet • 158-202. sz.

1985-162 • A miniszterelnökkel és a Tisztelt Ház új elnökével egyetértésben felajánlom, hogy havonta, rendszeresen, a Parlament vezetése által meghatározott helyen és időben, a sajtó jelenlétében készséggel és szívesen válaszolok az Önök által feltett kérdésekre

-ZOéAz előkészítésben és a végrehajtás során is fennálló különös felelősségünket - a személyes felelősségemet is elismerve, sőt hangsúlyozva, hadd mondjak néhány magyarázó szót erről a döntésről. /Többet a gyógyszerkérdésről és kevesebbet a segélyezési eljárás javításáról./ 1977 előtt ugyanez a gyógyszertámogatási rendszer működött az országban, mint amit most bevezettünk. Akkor, az önálló társadalombiztosításra nem számolva, a jövő lehetséges anyagi korlátait nem felmérve, azért, hogy az orvosnak több ideje legyen a táppénzes beteggel foglalkozni és ezáltal csökkenjen a táppénzkiadás - egy valóban nagyon kedvező döntést hozott az egészségügy. Nem százalékos térítést, hanem fix térítési díjat állapítottak meg a gyógyszerekre.(Az árat rá sem írtuk a dobozra.) A gyógyszer ára és a térítés között különséget a költségvetés utólag évente kifizette. 1977 óta csak a gyógyszerek termelői ára változott, a térítési díjak nem. Az akkori intézkedés nyomán a táppénz ugyan nem csökkent, viszont a költségvetés gyógyszertámogatása tíz év alatt 500%-kal emelkedett. Míg 1977-ben 1,5 milliárdot fizetett a lakosság és 4,5-et a költségvetés, ez az arány 1988-ban 2,5 és 20 MD-ra változott. /Természetesen közben az elfogyasztott gyógyszerek mennyisége majdnem megduplázódott./ A hitelezésünkről döntő nemzetközi pénzügyi szervezetek évek óta súlyosan kifogásolták, hogy mi fogyasztói ártámogatásként számoljuk el a gyógyszertámogatást, mivel a világ legtöbb országában a társadalombiztosítási kiadások között kezelik ezt a gyógyítási költséget is. Nálunk is ez volt eredetileg a megoldás egészen a 70-es évekig.