Országgyűlési irományok, 1985. IV. kötet • 75. sz.
1985-75 • Törvényjavaslat a gazdasági társaságokról
- 9 - ffiSviszonyok fejlesztése szükségképpen felvetette a társulás szükségességét az állami szektorban is. Ebben az átmeneti helyzetben a 11/1967. (X. 11.) MT sz. rendelet úgy tette lehetővé az állami vállalatok számára a társulást, hogy közös vállalati formaként a jogszabály az 1945. előtti részvénytársaságot és korlátolt felelősségű t?ársaságot jelölte meg, az elavult szabályok korszerűsítését pedig közleményekkel és iratminták rendelkezésre bocsátásával kisérelték megoldani. A régi szabályozás alkalmatlansága azonban 2-3 év alatt egyértelműen kiderült és ezek a vállalati formák fokozatosan elsorvadtak. Az 1928-as Magánjogi Törvénykönyv-javaslatban foglalt alkalmi egyesülés mintájára az állami szektor másik ekkor bevezetett társasági formája, az egyesülés nem kapott jogi személyiséget, tehát tisztán szerződésként szabályozták. Ebben a rendezésben az is közrehatott, hogy az egyesülések zömmel korábbi trösztökből alakultak és a gazdaságpolitika a jogi személyiség megtagadásával is védekezni kívánt az ellen, hogy az egyesülések középirányító szervekké váljanak. Ez a szabályozás kezdettől fogva nem vált be, ugyanis az egyesülések adottságai (rendszerint sok alkalmazott, jelentősebb önálló vagyon stb.) megkövetelték a jogi személyiséget és azt, hogy az egyesülés a hagyományos polgári jogi társasággal szemben koordinatív - érdekképviseleti - integratív társulási formaként forrjon ki. 3. Az 1968-1980 közötti időszakot a kibontakozás lehetőségeinek keresése jellemezte két nagyobb szabályozási hullámban: az első a gazdasági társulásokat először átfogóan szabályozó 1970. évi 19. sz. tvr., a második a magyar Polgári Törvénykönyv 1977-es intézményes módosítása és ehhez kapcsolódva a társulási jog eddigi alapjának tekinthető 1978. évi 4. sz. tvr. Az 1970-es társasági szabályozás viszonylag kiterjedt gazdaságpolitikai alapozásra épült. Ennek alapján:
