Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.

1985-32 • Törvényjavaslat a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról

31 lyes meghallgatást követően a tárgyalás kitűzéséig van helye, a tárgyalás mellőzésével, pénzbüntetés kiszabásának; az utóbbi helyett az (1) bekezdésben meghatározott végzés meghozatalára kell utáni. 3. A Be 352. §-ának (1) bekezdése kimerítően felsorolja azokat a mellékbüntetéseket, intézkedéseket és a polgári jogi igény tárgyában hozható döntéseket, amelyek a tárgyalás mellőzésével hozott végzésben alkalmazhatók. Ezt a kört bővíti a Javaslat azzal, hogy a bíróság pénzbüntetés kiszabása esetén mellékbüntetésként kiutasítást is alkalmazhat. A tárgyalás mellőzésével hozott végzés rendelkező részének tartalmáról a Be 352. §ának (3) bekezdése szól. A b/ pont szerint a végzésnek tartalmaznia kell a kiszabott pénzbüntetést. Minthogy a Javaslat a mellékbüntetésnek önálló büntetésként való alkalmazására is lehetőséget ad, a pénzbüntetés mellett erre is kell utalni. 4. A tárgyalás mellőzésével hozott végzés elleni jogorvoslati jogosultságot a Be 356. §-a szabályozza. A (2) bekezdés az ügyész tárgyalás-kérési jogosultságát annyiban korlátozza, hogy nem kérheti a tárgyalás tartását amiatt, hogy a bíróság a 350. § alapján járt el, és pénzbüntetést szabott ki. Minthogy a Javaslat szerint tárgyalás mellőzésével nemcsak pénzbüntetés, hanem önálló büntetésként mellékbüntetés is kiszabható, a Be 353. §-ának (2) bekezdéséből el kell hagyni a pénzbüntetés kiszabására vonatkozó szövegrészt, és csak arra kell utalni, hogy a bíróság a 350. § alapján járt el. Ez egyértelművé teszi, hogy az ügyész nem kérheti tárgyalás tartását amiatt, mert a bíróság — az ügyész indítványára — tárgyalás mellőzésével szabott ki pénzbüntetést vagy alkalmazott önálló büntetésként mellékbüntetést. 5. A Be 354. §-a sajátos szabályokat állapít meg az olyan tárgyalást illetően, amelynek tartását a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel kapcsolatban kérték. A (3) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy a bíróság a tárgyaláson hozandó határozatát illetően nincs kötve a tárgyalás nélkül hozott végzéshez. Nem köti a bíróságot a Be 241. §-ában szabályozott súlyosítási tilalom; súlyosabb büntetést szabhat ki annál, mint amit a tárgyalás mellőzésével kiszabott, függetlenül attól, hogy a tárgyalás tartását esetleg éppen ellenkező célból kérték. A súlyosítási tilalom a másodfokú bírósági eljárás egyik alapvető rendelkezése, amely több büntető eljárási alapelv hatékonyabb érvényesülését szolgálja. így elsősorban a védelem (Be 6. §) és a jogorvoslati jogosultság (7. §) alapelvéből folyó eljárási jogok hatályosulnak azáltal, hogy a törvény a vádlott és a védő kockázatmentes fellebbezési jogát biztosítja. A tárgyalás mellőzésével hozott végzés esetén a kérelemre tartott tárgyalás nem másodfokú bírósági eljárás, azonban azoknak az eljárási alapelveknek, amelyek a súlyosítási tilalmat a másodfokú bírósági eljárásban indokolják, ebben a sajátos jogorvoslati eljárásban megfelelő módosítással kell érvényesülniük. Ezért a Javaslat 59. §-a úgy módosítja a Be 354. §-ának (3) bekezdését, hogy a bíróság a vádlott büntetését csak a terhére szóló kérelem esetén súlyosbíthatja, kivéve, ha a tárgyaláson felmerült új bizonyítékok alapján olyan tényt kell megállapítani, amelynek következtében súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetés kiszabása válik szükségessé. Ez a Be 234. §-ának (2) bekezdésével összhangban, amely azt szabályozza, hogy a megismételt eljárásban mikor nem érvényesül a súlyosítási tilalom. Azt, hogy mit kell a vádlott terhére szóló kérelemnek tekinteni, a Be 241. §-a határozza meg. A 60. §-hoz A Be XVIII. fejezetében szabályozott eljárások egy része lefolytatható az arra jogosultak indítványa alapján, illetőleg hivatalból is. Ha az eljárás az ügyész indítványára indult, azonban az indítványt később visszavonta, a bíróságnak érdemben kell döntenie, mert köti a hivatalbóli eljárás kötelezettsége. A gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik abban a tekintetben, hogy az ügyészi indítvány visszavonása esetén az érdemi határozatban a bí-