Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-60 • Törvényjavaslat a társadalombiztosításról
668 átlagkeresetéhez igazodik. A javaslat a baleseti sérülteket — a hatályos joggal egyezően — munkaképességcsökkenésük mértéke szerint 1—4. fokozatba sorolja. Az egyes fokozatokban megállapítható baleseti járadék mértéke a mezőgazdasági szövetkezeti tagoknál jelenleg alacsonyabb, mint a munkaviszonyban álló dolgozók nyugdíjrendszerében. A javaslat az egységesítés érdekében az utóbbit teszi általánossá. Ennek megfelelően az egyes fokozatokban a járadék összege — a fokozatok sorrendjében — a havi átlagkereset 8, 10, 15, illetve 30%-a (81—83. §). A baleseti sérültek kedvezménye, hogy a baleseti járadékot nem három évi, hanem a balesetet megelőző egy éven belül elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. A foglalkozási betegség sajátosságaira tekintettel csak a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben elért keresetet lehet figyelembe venni, és szükség esetén a járadék megállapítását megelőző egy évnél korábbi kereset is alapul vehető. A baleseti járadéknak az állapotváltozástól függő módosításánál, illetve újbóli megállapításánál egyébként mindig azt az átlagkeresetet kell figyelembe venni, aminek alapján a járadékot utoljára megállapították (84—86. §). 4. A javaslat a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság feltételeit — a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó jelenlegi szabályok alapulvételével — egységesen szabályozza. Ennek következtében a jövőben a mezőgazdasági szövetkezeti tag is csak akkor jogosult baleseti rokkantsági nyugdíjra, ha nem dolgozik rendszeresen, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. Gyakran előfordul, hogy a sérült rokkantsága nem teljes egészében az üzemi balesetre (foglalkozási betegségre) vezethető vissza, hanem egyéb okból bekövetkezett egészségromlásra is. A javaslat szerint ilyen esetben baleseti rokkantsági nyugdíj akkor állapítható meg, ha a rokkantság túlnyomórészt az üzemi baleset következménye. A kérdés eldöntésénél az orvosi szakvélemény az irányadó. A javaslat fenntartja a szilikózis, szilikótuberkulózis, tuberkulószilikózis és azbesztózis veszélyének kitett munkakörben dolgozóknak azt a kedvezményét, amely szerint 67% helyett már 50%-os munkaképességcsökkenés is jogot ad baleseti rokkantsági nyugdíjra. Ebből a szempontból azonban kizárólag a szilikózis stb. okozta munkaképességcsökkenés vehető figyelembe. A szilikózis következtében rokkant is végezhet munkát anélkül, hogy ez nyugdíjjogosultságát kizárná, de csak szilikózis veszélymentes munkahelyen (87. §). 5. A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultakat a javaslat a rokkantság fokának megfelelően ugyanúgy három csoportba sorolja, mint az egyéb okból rokkantatakat. A szilikózis alapján 50%-ban csökkent munkaképességűek a III. rokkantsági csoportba tartoznak. Az üzemi baleseti sérültekről történő fokozott gondoskodás nyilvánul meg abban, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke magasabb, mint a rokkantsági nyugdíjé, hosszú szolgálati idő esetén elérheti a sérült teljes keresetét. Jelenleg a mezőgazdasági szövetkezeti tagokat megillető baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke az egyes rokkantsági csoportokban 10—10%-kal alacsonyabb a munkaviszonyban álló dolgozókénál. A javaslat ezt a különbséget megszünteti, és a baleseti rokkantsági nyugdíj mértékét — a rokkantsági csoporttól függően — egységesen 60, 65, illetve 70%-ban állapítja meg. A baleseti rokkantsági nyugdíj összegében a munkában töltött idő oly módon jut kifejezésre, hogy a szolgálati idő minden éve a nyugdíj összegét az átlagkereset 1—1%-ával növeli (88. §). 6. A javaslat a baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset szabályozásánál különböző kedvezményeket biztosít. Főszabályként a baleseti járadékra vonatkozó, vagyis a balesetet megelőző egy évi kereset alapulvételét írja elő. A sérült kérelmére azonban a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítását lehetővé teszi a rokkantság, illetve — jogkiterjesztéssel — az öregségi nyugdíj alapját képező átlagkeresetre irányadó szabályok szerint is (89. §).
