Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-60 • Törvényjavaslat a társadalombiztosításról
663 27 tások körében pedig az özvegyi nyugdíjat, a végkielégítést, az árvaellátást, a szülői nyugdíjat és az özvegyi járadékot. Az egyes ellátásokra vonatkozó alapvető szabályokat — a járadékok kivételével — a törvény tartalmazza. A mezőgazdasági szövetkezeti tagok járadékára és a saját jogú nyugellátásban részesülőket megillető házastársi pótlékra vonatkozó rendelkezéseket a Minisztertanács állapítja meg (36. §). A korábbi szabályokkal azonosan továbbra is kizárja a javaslat a rokkantsági nyugdíjra jogosultságból azt, aki rokkantságát, a hozzátartozói nyugdíjra jogosultságból pedig azt, aki hozzátartozója halálát szándékosan okozta (37. §). Fenntartja a javaslat azt a szabályt, amely szerint a több nyugellátásra jogosultat választási jog illeti meg. A Minisztertanács állapítja meg azt az összeghatárt, ameddig a saját jogú és az özvegyi nyugellátás együttesen folyósítható (38. §). 2. Az öregségi nyugdíj változatlanul 10 évi szolgálati idő alapján a 60., nőnél az 55. életév betöltésétől jár. A javaslat átveszi a korkedvezménynek az 1973. január 1-ével korszerűsített szabályait (39—40. §). Alapvető változás, hogy a javaslat az egyenlő jogok és kötelezettségek elvének érvényre juttatása érdekében a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjra jogosító korhatárát a 65., nőnél a 60. életévről 1976. január 1-étől kezdődően évente egy-egy évvel leszállítja. A korhatár 1980. január 1-én azonossá válik a munkások és alkalmazottak öregségi korhatárával. A jogok fejlődésével párhuzamosan a jövőben nőnek a mezőgazdasági szövetkezetek kötelezettségei is. A korhatár csökkentésének átmeneti időszaka alatt is a 60., nőnél az 55. életév betöltésétől jogosult a mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével öregségi nyugdíjra az, aki szövetkezeti tagságának a megszűnése után munkaviszonnyal legalább 10 évi szolgálati időt szerzett. Ebbe a 10 évbe azonban a mezőgazdasági szövetkezetnél fennállott munkaviszony nem számítható be(41.§). A javaslat továbbra sem teszi lehetővé öregségi nyugdíj megállapítását annak a számára, aki rokkantsági nyugdíjban vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül (42. §). Megengedi viszont e nyugdíjak újbóli megállapítását, ha ennek a feltételei (52. és 93. §) fennállanak. 3. A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok szerint jelenleg az öregségi nyugdíj 10 évi szolgálati idő esetén a nyugdíj alapját képező munkabérátlag 22%-a. A mérték a 25 évi szolgálati idő eléréséig évente átlagosan 2,7%-kal növekszik úgy, hogy a 25. év megszerzésével a munkabérátlag 62,5 %-át éri el. Ezt követően a mérték a munkabérátlaghoz viszonyítva minden további év után 0,5%-kal emelkedik. A mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíjrendszerében az öregségi nyugdíj mértéke 10 év után az átlagjövedelem 33%-a, ami minden további év után a 25. év eléréséig 2%-kal, ezt követően pedig 1 %-kal emelkedik úgy, hogy a mérték a 70%-ot nem haladhatja meg. A javaslat jelentős fejlesztési intézkedése az eltérő mértékszabályok egységesítése. Eszerint 10 évi szolgálati idő alapján a nyugdíj a havi átlagkereset 33%-a. A mérték a 25 év megszerzéséig minden további év után 2%-kal, a 26—32 évek után 1—1 %-kal, a 33—42 évek után pedig 0,5—0,5%-kal emelkedik. A nyugdíj legmagasabb mértéke 75%, ami 42 évi szolgálati idővel érhető el. Az új mértékszabály elsősorban a munkásoknál és alkalmazottaknál jelent előrelépést. Emeli a ^rövidebb szolgálati idő után járó nyugdíj mértékét, s ezzel mérsékli a kisösszegű nyugdíjak újratermelődését. Kedvező a hosszú szolgálati idővel nyugdíjba menők számára is, mivel mind a munkásoknak és alkalmazottaknak, mind a mezőgazdasági szövetkezeti tagoknak magasabb mértékű nyugdíjat biztosít.
