Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

58 37 A szövetkezet feloszlatásával kapcsolatban a törvényjavaslat 51. §-ának (2) bekezdése újszerű garanciát vezet be: lehetővé teszi a feloszlatást kimondó jogerős államigazgatási határozatnak a bíróság előtti megtámadását. A bírósági út megnyitása azonban csak arra az esetre szól, ha a feloszlatás törvényességi okok miatt történt. A fizetésképtelenség helyzetének fennállását a szakszervek ugyanis megállapították, a szanálási eljárás megerősítette ezt az eredményt, ilyen helyzetben pedig már nincs a bíróság előtti jogi megítélést igénylő probléma. Ezért a törvényjavaslat csak az (1) bekezdés a) pontja esetében teszi lehetővé a bírósági úton való megtámadást. c) Akár önkéntes megszüntetés, akár hatósági úton történt feloszlatás miatt szűnik meg a szövetkezet, közös szabály, hogy a megszűnő szövetkezetet fel kell számolni (52. §). A felszámolási eljárást, továbbá az azt megelőző szanálási eljárást elegendő alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozni; a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tekintetében ez már meg is történt. Ha a felszámolási eljárás befejeződött, a szövetkezetet törölni kell a nyilvántartásból. . d) A szövetkezet jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatban még egy alapvető jelentőségű kérdést kellett a törvényjavaslatban szabályozni: mi történjen a pozitív felszámoló mérlegben kimutatott vagyonnal, felosztható-e az vagy sem. A javaslat alapelvként a szövetkezeti tulajdon oszthatatlanságát érvényesíti. A tartozások kiegyenlítése után fennmaradó tiszta vagyont tehát főszabályként sem pénzben, sem természetben nem lehet felosztani a megszűnt szövetkezet tagjai között, hanem azt a területi szövetkezeti szövetség rendelkezésére kell bocsátani, és a szövetkezetek céljaira kell felhasználni. Az 53. § (4) bekezdése szerint azonban jogszabály eltérhet attól a szabálytól, hogy a fel nem osztható szövetkezeti vagyont a területi szövetség rendelkezésére kell bocsátani. Ez a kivétel azért vált szükségessé, mert az állam részéről adott juttatásokat ilyen esetben az állami részére kell visszaszolgáltatni. Az említett főszabály alóli kivételek körét két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba a részjegyek összege és az év végi részesedés céljára szolgáló összeg tartozik. A részjegy a tag követelése a szövetkezettel szemben; az évi részesedés céljára szolgáló összeg ugyancsak pénzkövetelés, amely az 59. § (2) bekezdése szerint elsősorban a személyes közreműködéshez (zömben a végzett munkához) igazodik. Közös szabály az előbbi esetek tekintetében — és ez a törvényjavaslat szövegéből kitűnik —, hogy termelőeszközöknek a tagok közötti felosztása az 53. § (2) bekezdése alapján nem lehetséges. Ezáltal a törvény — a földtulajdonról szóló 1967. évi IV. törvénynél is összhangban — megakadályozza a magántulajdon újrakeletkezését. Ugyancsak közös szabály az, hogy az előbbi esetekben a felosztás a tagok között a közgyűlés határozatának megfelelően történik. A közgyűlésnek kell meghatároznia, hogy a tiszta vagyon a részjegy-alap és a tervezett évvégi részesedés teljes összegére ad-e fedezetet vagy csak arányosan csökkentett kielégítésre van lehetőség. Ez utóbbi esetben is eldöntendő, hogy az arányt minek az alapján állapítják meg. Itt is figyelembe kell venni, hogy a szövetkezétben mindig a tagok személyes közreműködése az alapvető és a vagyoni hozzájárulás jelentősége másodlagos. A vagyon oszthatatlanságának elve alól a kivételek második csoportját az 53. § (3) bekezdésében találjuk. Ez a szabály azt az esetet tartja szem előtt, amikor a szövetkezet közérdekű ok miatt szűnik meg. A szövetkezet ilyen esetben is a tagok önkéntes elhatározása alapján szűnik meg ugyan, de az elhatározás meghozatala olyan okok miatt válik szükségessé, amelyeket valamely közérdekű cél megváló-