Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-49 • Törvényjavaslat a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről

vitára alkalmat adó „komoly és alapos ok" kifejezés helyett a hangsúlyt a házasélet végleges és teljes megromlásának megállapítására helyezi. Ezáltal is kiemeli, hogy a házasság felbontását nem egy meghatározott ok idézte elő, hanem az okok láncolata folytán előállott olyan helyzet, amely a házasságot tarthatatlanná teszi. Indokolt, hogy a házasfelek a házassági vagyonjogi kérdésekben is megegyezzenek. Gyakorlati tapasztalatok azonban arra mutatnak, hogy ez nem minden esetben lehetséges, és nem lehet ettől függővé tenni az olyan házasság felbontását, amely már csak névlegesen áll fenn. A bíróságtól függ tehát, hogy a vagyoni vitát a bontással egyidejűleg vagy pedig a házasság felbontása után bírálja el. Bármilyen alapon is történjék azonban a házasság felbontása, a javaslat külön kiemeli, hogy a gyermek érdekét a bíróság mindig köteles figyelembe venni. Ez nemcsak a gyermek tartásának, elhelyezésének, gondozásának, nevelésének helyes megválasztásában jelentkezik, hanem annak vizsgálatában is, hogy a házasság felbontása hogyan hat ki a gyermekre. 4. A házastársak jogainak és kötelezettségeinek a teljes egyenlőség alapján való szabályozásában a Családjogi törvény már 1952-ben jelentős lépést tett előre a korábbi szabályozáshoz képest. Nem tudta azonban az e vonatkozásban mind erőteljesebben megnyilvánuló, a dolgozó nő társadalmi megbecsülésének tényéből fakadó követelményeket teljesen kielégíteni. A javaslat — a házassági vagyonjogi kérdések mellett — két vonatkozásban hoz változást: a) A házasságban élő nő névviselésének magyar formája Európában egyedülálló, azon szabályon alapul, hogy a feleség a házasságkötés után férje nevét a ,,-né" toldattal viseli. Ez a névviselési forma ma is általánosan elterjedt. Ennek oka a társadalmi szokások erejében van. A nők általában nem élnek a már 1952-ben részükte törvényben biztosított lehetőségekkel. Az utóbbi időben ez a helyzet némileg változott. Ma már több feleség tartja meg leánykori nevét, illetőleg — névváltoztatási engedély alapján — viseli a férje családi nevéhez hozzákapcsolt saját utónevét. A javaslat, figyelembe véve a még ma is erősen ható társadalmi szokásokat, nem kíván bizonyos névviselési formákat előtérbe helyezni, vagy egyeseket eltiltani, hanem a nő választására bízza, hogy a törvényes lehetőségek közül melyikkel él. Ezért a javaslat megerősíti, hogy a nő a ma is meglevő és a törvényben biztosított névviselési formák közül továbbra is választhasson. Az eddigi névviselési formákat — a női egyenjogúság elvéből következően — azzal bővíti, hogy lehetővé teszi a nő számára a saját utónevének férje családi nevéhez való kapcsolását. A nők egyenjogúságát erősíti a javaslatnak az a szabálya is, hogy a nő a házasság megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása esetében is választhat, hogy müyen nevet viseljen. A javaslat ez alól egy kivételt tesz. ISFem viselheti ugyanis a volt feleség a férje nevét a ,,-né" toldattal, ha azt a házasság fennállása alatt sem viselte. A javaslat szűkíti annak lehetőségét is, hogy a volt feleséget el lehessen tütani volt férje nevének viselésétől. Erre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bíróság a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélte, és a volt férj kéri a névviseléstől eltiltást. A javaslat a házasság megkötése, illetőleg a házasság megszűnése (érvénytelenné nyilvánítása) esetében adja meg a névválasztás jogát. Számol azonban azzal a lehetőséggel, hogy a házastárs a választott név viselésétől méltánylást érdemlő indokokból el kíván térni. Fenntartja ezért azt a mai rendelkezést, hogy egyéni elbírálás alapján továbbra is engedélyezhető legyen más névviselési mód. b) A mai szabályok szerint a volt házastárs időbeli korlát nélkül kérhet tartásdíjat, ha utóbb arra rászorul. Ez sem a házasság erkölcsi tartalmával, sem a közfelfogással nem egyeztethető össze. A javaslat szerint ezért, ha a rászorultság oka a házasság felbontása után öt évvel keletkezett, tartásdíjat csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet megítélni.