Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

52 sí tulajdon más formáival egyenrangú és azonos védelemben is részesül. Ennek a fontos politikai tételnek törvényben való kimondásával a jog síkján is lezárul az az időszak, amikor a szövetkezeti tulajdont következetlen, átmeneti formának tekintettük, amelynek legfontosabb feladata a kisárutermelők tulajdonának az össznépi tulajdonba való átmenetét lehetővé tenni, illetve meggyorsítani. A szövetkezeti szocialista tulajdonjog megfelelően fejezi ki a termelőerők meghatározott körében a társadalmasítás szükségszerű, lehetséges és ésszerű fokát (kisés középüzemben hasznosítható termelőerők). Ugyanakkor lehetőséget nyújt egyrészt az egyes szövetkezetekben, másrészt egyéb gazdasági szervezetekben való önkéntes részvétel útján a termelőerők koncentrálására. A szövetkezeti tulajdonnak tehát távlatilag is fontos léte és funkciója van. A szocialista tervgazdálkodás hazánkban a szocialista vállalat mindkét típusának, az állami vállalatoknak és a szövetkezeteknek az együttes, összehangolt fejlesztésén alapul. Az egyenrangúság és ebből kifolyóan az azonos védelemre való jogosultság számos következményét ez az törvényjavaslat is levonja. 4. A 34. § megadja a szövetkezeti tulajdonban tartható vagyontárgyak körének meghatározását, nem zárva ki a körből mást, mint az állami tulajdon kizárólagos tárgyait. A tulajdoni rendszer szabályozása alapvetően az Alkotmányra, részben pedig a Polgári Törvénykönyvre tartozik. Éppen ezért a törvényjavaslat nem ad szabályt a szövetkezeti tulajdon tartalmára, az abban foglalta jogosultságokra és a tulajdon védelmének részleteire vonatkozóan; ezek tekintetében a Polgári és a Büntető Törvénykönyv, valamint más jogszabályok adnak eligazítást. 5. A törvényjavaslat 36—41. §-ai foglalják magukban a szövetkezet vállalatszerű gazdálkodásának legfontosabb szabályait. a) A 36. § mindenekelőtt azt a kérdést tisztázza, hogy a szövetkezet elsősorban a tulajdonában álló eszközökkel gazdálkodik, nem kevésbé jelentős azonban a használatában álló vagyontárgyak szerepe. Ezeket vagy a tagok vagy az állam adja a szövetkezet használatába (mindkettőnek főleg a mezőgazdaságban van jelentősége), de használatába kerülhetnek polgári jogi szerződések útján is vagyontárgyak (pl. bérlet, haszonbérlet stb. útján). Ily módon ez a § tulajdonképpen az ún. szövetkezeti ve gyón fogalmát is megadja. Fontos kitétele a 35. §-nak az, hogy a szövetkezet a tulajdonába vagy használatába került eszközökkel önállóan gazdálkodik. b) A szövetkezeti szocialista tulajdonnak a társadalmi tulajdon más formájával való egyenrangúságából folyó egyik következményt tárgyalja a 37. § (i) bekezdése. A szabályozás az állami vállalat és a szövetkezeti vállalat egyenrangúságából indul ki, tehát a gazdálkodási feltételeket általánosságbán és alapvetően azonosan kell kialakítani e két szocialista vállalati forma részére. Ebből következik, hogy a szövetkezet — bizonyos kivételektől eltekintve — minden olyan tevékenység végzésére alakulhat és minden olyan tevékenységet folytathat, amelyre állami gazdálkodó szervet alapítani lehet. A kivételek szűk körűek; ezt a törvényjavaslat két oldalról határolja be. Az egyik oldal a jogforrási szint: csak törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet (határozat) mondhatja ki, hogy szövetkezet valamilyen tevékenységet nem folytathat. Tartalmi oldalról pedig: az állam a tevékenység folytatását vagy általános érvénnyel külön engedélyhez köti, vagy kifejezetten az állami gazdálkodj szervek részére tartja fenn. Az említett tevékenységek felsorolása — még ha ezek nem is mozognak tág körben — nem kerülhetett a törvényjavaslatba, hiszen ezek időről időre változnak;