Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

is 39 " t jogi kérdéseiről szóló rendelkezései is gyakorlatilag csak a nem mezőgazdasági szövetkezetek területén töltöttek be hézagpótló szerepet. 2. Társadalmi fejlődésünk eddigi sikerei, a gazdaságirányítási rendszer reformja és a szocialista demokratizmus általános fejlődése üj lehetőségeket teremtettek az egész szövetkezeti mozgalom számára. Ma már egyértelmű, hogy a szövetkezeteknek a jövőben is jelentős szerepük van a szocializmus építésében. A szövetkezetek tevékenysége — különösen a mezőgazdaságban, az ipar egyes területein, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban — jelentősen hozzájárul a szocialista gazdaság növekedéséhez. A dolgozók millióinak bevonásával, a demokratikus közéleti tevékenység fejlesztésével hasznos társadalmi funkciókat látnak el. Megértek a feltételei, hogy az egész szövetkezeti mozgalmat — társadalmi és gazdasági sikereik és fontos szerepük folytán — a mainál hatékonyabb jogi szabályozással kapcsoljuk össze a szocialista államérdekkel és a jogi szabályozás egyenetlenségét megszüntessük. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény, a földtulajdon továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. törvénnyel együtt már a megszilárdult mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét tükrözte és megerősítette a termelőszövetkezetek önállóságát, jól szolgálta beilleszkedésüket az új gazdaságirányítási rendszer viszonyai közé. Az ipari és a fogyasztási jellegű szövetkezetek terén azonban még 1968-at követően is csak átmeneti szabályozás történt, amely elsősorban a szövetkezetek, szövetségeik és az állam egymáshoz való viszonyát rendezte (1003/1969. sz. és más kormányhatározatok). A lakásügy komplex rendezése által megkívánt mértékben korszerűsítésre került a lakásszövetkezetekre vonatkozó szabályozás; hasonló előrelépés történt a takarékszövetkezetek területén is. Az említett jogszabályok hatálya alá eső szövetkezetek már a gazdasági és szervezeti önállóság jegyében alkották meg saját alapszabályaikat; szövetségeik irányító tevékenysége is átalakult sokrétű érdekképviseletté. 3. Időközben kiforrottak szövetkezetpolitikánknak a szövetkezeti mozgalom távlatait is világosan meghatározó — részben már említett — elvei. Szövetkezetpolitikánknak olyan alapvonásait kell kiemelni, melyek meghatározzák a jogi szabályozással szemben támasztható társadalmi igényeket is. A szövetkezeti mozgalom fejlesztése nem elkülönült feladat; szocialista rendszerünk általános fejlődése teszi szükségessé, hogy a szövetkezetek népgazdasági szerepét, az állammal való kapcsolatait, önkormányzatukat az új követelményeknek megfelelően korszerűsítsük és tovább fejlesszük. A szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozásnak ezért arra kell törekednie, hogy a szövetkezeteket szocialista társadalmunk szerves részeként, intézményesen beillessze a népgazdaság rendszerébe s a szövetkezeti mozgalom egészét általános fejlődésünk szolgálatába állítsa. Ilyen körülmények között indokolt, hogy tervgazdálkodásunkat a szocialista tulajdon mindkét formájának, az állami és a szövetkezeti tulajdonnak együttes fejlesztésére alapozzuk; a szövetkezetek szervezeti és gazdasági önállóságát pedig olyan módon fejlssszük tovább, hogy a szövetkezetek és az állami vállalatok egymás közötti kapcsolatában az egyenjogúság érvényesüljön. Társadalmi fejlődésünk megköveteli, hogy az állampolgárok széles körét átfogó szövetkezetek a törvényes rend keretei között szabadon kibontakoztathassák sajátos — társadalmi feladataiknak és csoporttulajdonosi helyzetüknek megfelelő — önkormányzatukat; ezáltal hozzájáruljanak szocialista demokratizmusunk általános elmélyüléséhez, tagjaik szocialista élet- és gondolkodásmódjának továbbfejlesztéséhez.