Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

92 ZÁRSZÁMADÁS (50. és 51. §) 5. A zárszámadás a termelőszövetkezet egy évi gazdálkodásának az eredményét összegezi, ezért a legmegfelelőbb alkalom ahhoz, hogy a vezetőség eleget tegyen a tagság irányában fennálló beszámolási kötelezettségének. A helyesen elkészített zárszámadás a termelőszövetkezet gazdálkodásának, vagyoni és pénzügyi helyzetének hű tükre, amely nélkülözhetetlen a vezetéshez, a továbbfejlődés irányának meghatározásához, de az állami szervek tájékoztatásához is. Elkészítése a termelőszövetkezet egésze feletti áttekintést, a helyzet sokoldalú ismeretét igényli. A zárszámadás alapvető jelentősége miatt nagy súlyt kell helyezni annak helyességére, szakszerűségére és a törvényesség követelményeinek az érvényesítésére. Garanciális ebből a szempontból az a rendelkezés, hogy a termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának is meg kell vizsgálnia a zárszámadást és a vizsgálat eredményéről jelentést kell tennie a közgyűlés részére. A közgyűlés mindezek figyelembevételével határoz a zárszámadás jóváhagyása felől. A tervkészítéshez hasonlóan, nem tartalmaz a javaslat rendelkezést a zárszámadás hatósági felülvizsgálatára és megerősítésére sem, mert a hitel- és egyéb tartozások kiegyenlítésének már nem feltétele a zárszámadás felülvizsgálata, s a jövedelemszabályozás szempontjából a zárszámadást az adóügyi szervek amúgy is ellenőrzik. TERMELŐSZÖVETKEZETI ALAPOK (52-54. §) 6. A termelőszövetkezeti bevételek és a jövedelem felhasználására, valamint alapok képzésére vonatkozó szabályok döntő módon érintik a termelőszövetkezetek sajátos termelési és elosztási viszonyait és hatnak ezekének a megszilárdulására. Űj meghatározást nyer a termelési költségek fogalma (52. § (2) bek.). Termelési költségként kell elszámolni az elhasznált forgóeszközök értékén felül a tagok munkadíját és az alkalmazottak alapmunkabérét a prémiumokkal együtt, továbbá az értékcsökkenési leírást (amortizációt) és a földjáradékot. A termelési költségként elszámolt munkadíjnak és alapmunkabérnek a javaslat 71. §-a szerinti rendszeres kifizetését a termelőszövetkezet biztosítja. A termelőszövetkezetek tagjaiknak és alkalmazottaiknak tehát nem a várható teljes személyi jövedelmet, hanem annak egy részét a munkadíjat, illetőleg alapmunkabért garantálják és fizetik ki az elvégzett munka arányában folyamatosan. Az amortizációs alap az állóeszközök újratermelésének és pótlásának (az állóeszközállomány szintentartásának) legfőbb pénzügyi forrása, amelynek létrejöttét az 1968. január 1-ével kialakítandó árszínvonal a teljes állóeszközállomány után lehetővé teszi. Képzésének és felhasználásának szabályait — a szükségletekhez és a lehetőségekhez igazodóan — külön jogszabályban célszerű megállapítani. 7. Az alapok képzésére vonatkozó jelenlegi szabályok a termelőszövetkezetek korábbi fejlettségi színvonalához igazodnak. Az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet szerint minden termelőszövetkezetnek fel nem osztható szövetkezeti alapot, vetőmagalapot, takarmányalapot és szociális-kulturális alapot kellett létesítenie és fenntartania. Az alapok dotálása évenként a szükségletekhez, illetőleg a tagok között kiosztható tiszta jövedelemhez igazodott. Az alapképzésnek ez a rendszere főként azért nem felel meg az új helyzetnek, mert nem fejezi ki a saját források tényleges állapotát és a kötelező alapképzés sem öleli fel az újratermelés egész folyamatát. Az alapképzés eddigi rendszere nem kellően differenciál, az egész termelőszövetkezeti szektorban lényegében egységesen valósul meg. Ugyanakkor kötött vol-