Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-5 • Törvényjavaslat a Munka Törvénykönyvéről
44 8. A javaslat lényegében a jelenlegi szabályoknak megfelelően rendezi a fegyelmi felelősségrevonás elévülésének kérdését. Kiegészíti azonban a külföldön történt kötelezettségszegésekre vonatkozó különleges szabállyal. Anyagi felelősség (57-62. §) 1. A törvényjavaslat a munkaviszony keretében okozott károkért való felelősség egységes rendszerét teremti meg. Átfogóan szabályozza mind a dolgozó (57— 61. §), mind a vállalat (62. §) felelősségét a másik félnek okozott kárért. 2. A javaslat a dolgozó anyagi felelősségének jelenlegi rendszerét alapvetően fenntartja. Az eddigi helyzethez képest azonban eltérést jelent, hogy a legalacsonyabb mértékű felelősségrevonást jelentő, az alapbér 15%-a erejéig terjedő felelősség helyett a javaslat a felelősség mértékét az átlagkereset 15%-ában határozza meg. Ennek indoka, hogy ez reálisabban fejezi ki a dolgozó keresetét, s ezen keresztül helyesebb és igazságosabb határát vonja meg a felelősségrevonásnak. 3. A törvényjavaslat elkészítése során felmerült az az igény, hogy az új szabályozás adjon megfelelő teret az ésszerű kockázatvállalásoknak. Ebben a tekintetben azonban nincs szükség külön szabályozásra, ilyet a javaslat nem is tartalmaz. A kockázatért való felelősség kérdése ugyanis nem válik el a vétkesség kérdésétől, a vétkességi szabályok helyes alkalmazása az ésszerű kockázatvállalást biztosítja. Emellett azonban a vétkességi szabályoknak az ezen a területen való alkalmazása a jelenlegihez képest bizonyos eltérő értelmezést kíván. Az egységet képező gazdálkodási folyamatot teljes egészében kell elbírálni és nem lehet abból egyes tényezőket kiszakítani. Ezen túlmenően vizsgálni kell, hogy a gazdálkodásért felelős megtette-e mindazokat az intézkedéseket (információk beszerzése stb.), amelyek a hasonló gazdálkodás keretében szükségesek és elvárhatók. A felelőssétételének csak ennek hiányában lehet helye. Tehát a felelősség nem állapítható meg olyan kárért (pl. értékesítés elmaradásáért), amelynek bekövetkezte a szükséges gondosság mellett sem volt előrelátható. 4. A vállalat felelősségét a jelenlegi szabályok csak egyes esetekre írták elő (dolgozó egészsége sérelmével okozott kár, munkakönyv ki nem adásával okozott kár stb.) E javaslat ezt a hiányosságot kiküszöböli és a vállalat felelősségét a munkaviszony keretében a dolgozónak okozott kár minden esetére kiterjeszti. A javaslat a vállalat felelősségének alapjául a vétkesség nélküli felelősséget írja elő, a kártérítés mértékeként pedig a teljes kár megtérítéséről rendelkezik. A felelősségi rendszer megválasztásánál a felelősség alkalmazását, valamint a teljes kár megtérítését a dolgozónak az okozott kára megtérüléséhez fűződő különösen nagy érdeke indokolja. A mi viszonyaink között a dolgozók a munkával szerzett keresetükből élnek, ezért az elszenvedett, de nem orvosolt károk esetleg megélhetésüket veszélyeztetné. Ezen túlmenően a vétkesség nélküli felelősség mellett szól az a körülmény, hogy a vállalat által a dolgozónak okozott kár nem ritkán a károkozások irányába ható tevékenységek vagy mulasztások sorozataként, a vállalat számos dolgozójának egymáshoz kapcsolódó (vétkes és vétlen) magatartása következményeként jelenik meg. Ilyen esetekben a vállalat felelősségének vétkességi alapon történő megállapítása a felelősség elsikkadásához vezetne. Ugyanakkor a javaslat figyelemmel van arra, hogy a termelés, a munkavégzés és az okozható károk szempontjából az egyes vállalatok között jelentős eltérések vannak, ezért lehetőséget biztosít a Minisztertanács számára az ezeket figyelembe vevő eltérő szabályozásra.
