Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-23 • Törvényjavaslat a vasutakról

301 Indokolás a vasutakról szóló törvényjavaslathoz I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS Hazánkban a vasúttal kapcsolatos első törvényhozási intézkedés az 1836. évi XXV. törvény volt, amely tizenhárom útvonalra adott felhatalmazást vasútépítési engedély kiadására. A Pest—Vác közötti első gőzvontatású vasútvonal megnyitá­sára ettől számított tíz év múlva, az 1846. évben került sor, amelyet további egy év elteltével a pest—szolnoki vasútvonal megnyitása követett. Az első független magyar kormány is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a fő­várostól az országhatárokig vezető vasútvonalak az állam költségén épüljenek meg, a szabadságharcot követő időben azonban továbbra is csak magánkezdeményezésre létesültek újabb vasútvonalak és az 1867. évig megépült 2233 km hosszú vasútháló­zat létrehozásában az állam nem vett részt. Az 1867. évet követően néhány éven belül további tizenhét vasútvonal építé­sére adtak engedélyt, s az állam ezekben a kezdeményezésekben is csak államkölcsö­nök nyújtásával vett részt. Az 1868. évben — tehát éppen száz évvel ezelőtt — került megváltás útján a magyar állam kezelésébe a Pest—Salgótarján közötti vasút­vonal és a vasúttörténeti feldolgozások szerint hazánkban ezt az időpontot lehet az állam vasúti rendszer kialakulása kezdetének tekinteni. Az 1880-as években az ál­lamvasutak már tizenhat vonalat üzemeltetett és rövidesen — az Osztrák—Magyar Államvasút megvásárlása révén — a magántársaságokkal szemben túlsúlyba is jutott. A múlt század második felének társadalmi és gazdasági viszonyai, valamint technikai fejlettsége mellett a gőzvontatású vasút a fogatolt közúti járművekkel és a hajózással szemben olyan előnyökkel rendelkezett, amelyek fél évszázad alatt csak­nem a jelenlegi teljes vasúthálózat kialakulásához vezettek. A századforduló után bekövetkezett nagyarányú fejlődés a vasútnál is jelentős változásokat hozott. A korszerűbb vontatási nemek térhódítása, a nagyobb teher­bírású és tengelynyomású vontató járművek használata, a vasúti közlekedés sebes­ségének növelése a vasúti pályák fejlesztését és biztosító berendezéseknek fokozott ütemben történő felszerelését tették szükségessé. A második világháborúban a vasút gördülőállományának és létesítményeinek jelentős része megrongálódott vagy megsemmisült. A felszabadulást követően nép­gazdaságunkra háruló döntő jelentőségű feladat az ország gazdasági vérkeringésének megindítása érdekében a romokban heverő vasút újjáépítése volt. Ezt a feladatot elsősorban a vasutas dolgozók vállalták és végezték is el áldozatos munkával. A helyreállítás a rendelkezésre álló szűkös anyagi lehetőségeink miatt csak a háború előtti, a máshol bekövetkezett fejlődéstől sok tekintetben elmaradott szín­vonalon volt lehetséges. Az így helyreállított vasút a szállítási igényeket kezdetben kielégítette ugyan, de a népgazdaságban egyre inkább megmutatkoztak az 1950-es u»

Next

/
Oldalképek
Tartalom