Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről

255 Fenntartja a Javaslat a hatályos jogban is ismert értékegybefoglalási szabályt azzal a módosítással, hogy világosan kettéválasztja az egybefoglalásnál számba vehető cselekményeket. A 105. § (4) bekezdése lehetővé teszi az értékegybefoglalást egyfelől az (1) bekezdésben felsorolt szándékos cselekmények, másfelől a (2) bekezdésben megjelölt gondatlan magatartások találkozása esetén. Kizárja azonban ezt a lehetőséget akkor, ha szándékos cselekmény találkozik a gondatlannal. Az eljárás gyorsítása, illetőleg a kettős eljárás elkerülése végett állapítja meg a Javaslat a (2) és (3) bekezdésben foglalt sajátos hatásköri szabályokat. Orgazdaság 107. § A tulajdon elleni szabálysértéshez kapcsolódó (szándékos) orgazdaság, továbbá általában a gondatlan orgazdaság eseteit nyilvánítja szabálysértéssé — a hatályos rendelkezésekkel (Btk. 59. §) lényegileg azonos tartalommal — a Javaslat 107. §-ának (1), illetőleg (2) bekezdése. Ez a szabálysértés jogi szabályozás szempontjából hasonlít a tulajdon elleni szabálysértéshez. Ezért mind a tényállást, mind a szabálysértési minősítést kizáró körülményeket illetően ugyanazok az elvek irányadók, mint amelyeket a 105. §-hoz fűzött indokolás felvázol. Gazdálkodási kötelesség megszegése 108. § Szocialista állam nem nélkülözhet olyan igazgatási jellegű rendelkezéseket, amelyek a gazdálkodás befolyásolásával a népgazdaság tervszerű fejlődését hivatottak előmozdítani. Ezeknek a rendelkezéseknek a megtartását a büntetőjog eszközeivel is biztosítani kell. Ezért a Btk. 224. §-a bűntetté nyilvánítja a gazdálkodással kapcsolatos kötelességszegést, ha az számottevő gazdasági hátrányt okoz. Az esetek túlnyomó többségében nem következik be ilyen eredmény. A kötelességszegés azonban mégis büntetést érdemel, mert veszélyeztet valamilyen népgazdasági érdeket. Ehhez képest a Javaslat — fenntartva a jelenlegi (Btké. 49. §) helyzetet — szabálysértéssé nyilvánítja a kötelességszegéseknek azokat az eseteit, amikor nem áll elő számottevő gazdasági hátrány. Az itt körülírt tényállás teljesen keretjellegű; csak olyan jogszabállyal együtt tekinthető tartalommal telítettnek, amely megállapít valamilyen gazdálkodási kötelességet. Ez vonatkozhat termék vagy termény előállítására, felhasználására, forgalmára, bejelentésére, készletben tartására vagy kezelésére. A kötelesség közvetlen forrása azonban nemcsak jogszabály, hanem jogszabály alapján kiadott (hatósági) rendelkezés is lehet. A tényállás megállapításánál számba jöhető jogszabályokat, számuk és terjedelmük nagysága, nemkülönben állandó változásuk folytán aligha lehet felsorolni. Ez azonban nem is szükséges. A jogalkalmazó számára ugyanis kellő eligazítást nyújt a tényállás, amikor megjelöli, hogy mire kell vonatkoznia a jogszabályi vagy hatósági rendelkezésnek. Ezen túlmenően pedig csupán azt kell vizsgálnia, hogy a kérdéses jogszabály népgazdasági érdeket szolgál-e, a gazdálkodás kívánatos rendjét védi-e. Ha igen, a kötelességszegés e tényállást megvalósíthatja. Ebben az esetben legfeljebb arra kell még figyelemmel lenni, hogy nem jött-e létre olyan más sza<i*