Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-5 • Törvényjavaslat a Munka Törvénykönyvéről

26 egészségi ártalomra tekintettel heti negyvenkét óra vagy ennél rövidebb. (2) A dolgozónak a Minisztertanács által meghatározott munkaszüneti na­pokon nem kell munkát végeznie és az emiatt kiesett munkaidőre átlagkere­sete megilleti. Munkaszüneti napon a dolgozó rendszeresen csak a megszakí­tás nélkül üzemelő (folytonos) és a ren­deltetése folytán e napokon is működő vállalatnál, illetőleg ilyen jellegű mun­kakörben foglalkoztatható. (3) A dolgozót a vállalat kivételes ese­tekben — a túlmunka elrendelésére vo­natkozó szabályok szerint — a pihenő­napon és a munkaszüneti napon is munkára kötelezheti. (4) A heti pihenőnapon és a munka­szüneti napon végzett munkáért a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint jár díjazás vagy szabadidő. 42. §. (1) A dolgozónak minden mun­kaviszonyban töltött naptári évben tizenkét munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez iga­zodóan pótszabadság jár. (2) Pótszabadság illeti meg a fiatal­korúakat és a többgyermekes anyákat. A Minisztertanács egyéb esetekben kü­lönösen az egészségre ártalmas munka­körülményekre a dolgozó beosztására, munkájának jellegére tekintettel is meg­állapíthat pótszabadságot. (3) A kiváló munkát végző és példa­mutató magatartást tanúsító dolgozó­nak a vállalat a rendes szabadságon felül jutalomszabadságot adhat. (4) A szabadság tartama alatt a dol­gozónak átlagkeresete jár. 43. §. (1) A dolgozót — kérelmére — közérdekű okból, valamint személyi és családi körülményeire tekintettel a vál­lalat rendkívüli vagy fizetésnélküli sza­badságban részesítheti. Jogszabály ezek engedélyezését kötelezővé teheti. (2) A terhes, illetőleg a szülő nőt szü­lési szabadság, a munkája mellett to­vábbtanuló dolgozót pedig tanulmányi szabadság illeti meg. Ezekben az esetek­ben munkaviszonyra vonatkozó szabály munkaidőkedvezményt is biztosíthat. Á munka díjazása és a dolgozók részére járó egyéb juttatások 44. §. A végzett munkáért díjazás jár. A díjazás rendszerét a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi hasznossága figyelembevételével kell meghatározni. 45. §. (1) A munkabér megállapításá­nak alapjául szolgáló bértételeket, bér­pótlékokat, az alkalmazható bérrend­szereket, az egyéb díjazások szabályait, továbbá a teljesítménykövetelmények megállapításának módját a munka­viszonyra vonatkozó szabályok határoz­zák meg. (2) A munkabért pénzben kell meg­állapítani és kifizetni. Ha a termelés jellege indokolttá teszi, a munkabért — jogszabályban meghatározott esetek­ben és mértékben — természetben is meg lehet határozni. 46. §. (1) A dolgozó által végzett mun­ka bérét és egyéb díjazását egyéni munkateljesítménye, valamint a válla­lat eredményes működéséhez való hoz­zájárulása alapulvételével kell meg­határozni. (2) A dolgozóval munkabérének, valamint egyéb díjazásának feltételeit és ezek megváltoztatását előzetesen kö­zölni kell. A megváltoztatásig a korábbi feltételek érvényesek. 47. §. (1) Nem jár munkabér, ha a ter­mék az előírásoknak a dolgozó hibájá­ból nem felel meg. Ha a selejtes termé­ket a vállalat részben vagy egészben felhasználja, csökkentett mértékű mun­kabért kell fizetni. (2) Annak a dolgozónak, aki a vállalat működését jelentősen befolyásolhatja, a vállalat veszteséges működése esetén a jogszabályban meghatározott mér­tékben és ideig csökkentett személyi alapbér jár. (3) Nem jár a dolgozónak munkabér, ha saját hibájából nem végez munkát. (4) A vállalat működési körében fel­merült okból kiesett munkaidőre a

Next

/
Oldalképek
Tartalom