Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről
216 a cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye felelősségre vonásnak. d) Az elévülési határidőnek előbb vázolt számítási módját a (2) bekezdés kiterjeszti azokra a szabálysértésekre is, amelyek miatt csak meghatározott szerv feljelentésére van helye felelősségre vonásnak (pl. egyes honvédelmi szabálysértések). 2. Az elévülést félbeszakítja az elkövető ellen foganatosított eljárási cselekmény. A rendelkezés azért említ eljárási cselekményt, mert nem kíván félbeszakító hatályt tulajdonítani az ügyviteli jellegű intézkedéseknek (pl. nyilvántartás meghosszabbítása). Érdemi intézkedés lehet viszont pl. az elkövetőnek a lakcímhivatal által adott címről való megidézése. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje (hat hónap) ismét elkezdődik. Itt is érvényes azonban az a korlátozás, hogy a cselekmény elkövetésétől számított két év után nincs helye felelősségre vonásnak. A felbujtó és a segítő felelőssége 13. § A szabálysértés elkövetője az a személy, aki a szabálysértési cselekményt egészben vagy részben véghez viszi. Az elkövetővel azonos felelősséggel tartozik azonban az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbujtó), valamint aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (segítő). Ez utóbbiak ugyanis, anélkül hogy a tényállás bármely mozzanatát megvalósították volna, elvileg éppen olyan részesei a szabálysértésnek, mint az elkövető. A felbujtó a szabálysértés elkövetésének mintegy az oka, a segítő pedig a véghezvitel sikerét mozdítja elő. Mindkét magatartás olyan, hogy tanúsítóját indokolt az elkövetőre megállapított büntetéssel sújtani. A felbújtás és segítés járulékos jellegű cselekmény: feltételezi valamilyen szabálysértés létrejöttét vagy legalábbis megkísérlését. Az alapcselekménynek szándékosnak kell lennie, gondatlan szabálysértésre nem lehet mást felbujtani, és gondatlan cselekményben álló szabálysértéshez nem lehet szándékosan segítséget nyújtani. Emellett mindkét részesi cselekmény maga is csak szándékos magatartással vihető véghez. A büntetéssel sújtható felbújtásnak eredményesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az elkövetőnek — éppen a rábírás eredményeként — el kell követnie a szabálysértést. Azokban az esetekben azonban, amikor a törvény a szabálysértés megkísérlését is bünteti (pl. tulajdon elleni szabálysértés), elegendő a szabálysértés elkövetésének megkísérlése. A Javaslat nem tartalmaz általános szabályt a kísérletről. Ennek az az indoka, hogy a legtöbb szabálysértés többnyire mulasztással valósul meg, s ezért gyakorlatilag nem kell számolni a cselekménynek kísérleti szakban való maradásával. Abban a néhány esetben viszont, amikor indokolt a megkísérelt szabálysértés büntetés alá helyezése (pl. lopás vagy adócsalás), a szabálysértést meghatározó külön jogszabály a kísérletet is felveszi a tényállásba. A segítés akkor büntetendő, ha még be nem fejezett szabálysértéshez, annak elkövetéséhez kapcsolódik. Már véghez vitt szabálysértés elkövetéséhez ugyanis nem lehet segítséget nyújtani. Ebből következik, hogy az utólagos segítségnyújtás — ha csak nem önálló szabálysértés, mint pl. az orgazdaság — nem szabálysértés.
