Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről

208 szeti, valamint a folyamrendészeti hatóságot jelölte ki. Egyidejűleg megállapította a szabálysértési eljárás alapelveit. Ezt részleteiben a kisebb módosításokkal ma is hatályban levő 32/1955. (VI. 8.) MT sz. rendelet szabályozta. Az 1959. évi 36. sz. tvr. a meg nem fizetett pénzbírságot helyettesítő intézkedésként ismét lehetővé tette az elzárás alkalmazását. Az 1960. évi 14. sz. tvr. néhány szabálysértés létrehozása mellett (pl. a garázdaság, a közveszélyes munkakerülés) lehetővé tette a szabálysértések elkövetőinek elzárással való közvetlen megbüntetését. A rendőrség elbírálási körébe utalt és elzárással is szankcionálható szabálysértések számát növelte az 1962. évi 10. sz. tvr. 3. A kisebb súlyú jogsértések szabályozásánál tulajdonképpen az is nehézséget okozott, hogy az általános szabálysértés mellett más szabálysértési (kihágási) típus is kialakult. Ezt kellőképpen szemléltetik az alábbiak: a) A szabálysértéssel rokon jogintézmény a felügyeleti bírsággal fenyegetett szabálytalanság. Olyan szervek jöttek létre, amelyeket jogszabály hatalmazott fel, hogy az általuk felfedett jogsértések elkövetőit saját hatáskörben megbírságolják. A felügyeleti bírság alapjául szolgáló magatartás lehet olyan, amely szabálysértésnek is minősül, de lehet olyan, amely megvalósítja valamely szabálysértés tényállását. Ez utóbb megjelölt magatartásokat nevezték el a szakirodalomban — a szabálysértéstől való megkülönböztetés okából — szabálytalanságnak. Felügyeleti bírságolásra jogosult ez idő szerint az állami közegészségügyi, a kereskedelmi és a bányaműszaki felügyelet, de bírságolási jogköre van a szakszervezeti munkavédelmi felügyelőnek is. b) A felügyeleti bírságtól különböznek az ún. rendbírságok, amelyek elsősorban a különféle hatósági eljárások rendjét és eredményességét hivatottak biztosítani. Ilyen bírságot szabhat ki az államigazgatási hatóság, a bíróság, a telekkönyvi hatóság, a döntőbizottság, a társadalmi bíróság, az ügyvédi, az orvosi fegyelmi tanács stb. A rendbírság körébe sorolható a betegségi biztosítással, nyugellátással, családi pótlékkal kapcsolatos szabályok megszegése miatt a társadalombiztosítási szervek részéről a munkáltatóra kiszabható bírság. Némileg más jellegűek a különféle fuvarozási bírságok, továbbá a pénzforgalommal és a beruházással kapcsolatosan a bank részéről alkalmazható bírságok, végül a szennyvízbírság. 4. A vonatkozó szabályozás történeti összefoglalásánál nem lehet kitérni a konkrét szabálysértéseket meghatározó jogszabályok jellemzése elől. A kodifikációt ugyanis elsősorban e jogterület bonyolultsága tette indokolttá. A bonyolultságot a bírságolási formák sokfélesége, a szabályozandó anyag terjedelme, a rendelkezési elvek következetlensége mellett főleg a vonatkozó jogszabályok nehéz áttekinthetősége okozza. Elegendő utalni arra, hogy a Javaslat melléklete közel 300 hatályon kívül helyezendő felszabadulás után kiadott jogszabályt sorol fel. Jogrendszerünkben tehát ez olyan terület, amelyre a tételes jogi rendelkezések sokasága vonatkozik. Ráadásul ezek a jogszabályok rendkívül szétszórtak, s ez a szétszórtság időbelileg és jogforrás-rendszeri szempontból egyaránt fennáll. Emellett a szabályozás több vonatkozásban elavult és ellentmondó. 5. Mindezekre figyelemmel a Kormány — 3241/1963. (VI. 27.) számú határozatával — utasította az igazságügyminisztert, hogy gondoskodjék ennek a jogterületnek az átfogó rendezéséről. A kodifikációs bizottság 1963 őszén kezdett munkához. Az általa kidolgozott tervezeteket nyilvános szakmai vitára bocsátották, s megvitatta azokat az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága is. Az elhangzott javaslatok figyelembevételével a tervezetek elnyerték mostani végleges formájukat.