Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
119 alapszabályellenes működése esetén a megyei végrehajtó bizottság csökkentheti vagy megvonhatja az állami támogatást, vagy megvonhatja a termelőszövetkezet működési engedélyét (feloszlatás). Ezek a szankciók gyakorlatilag hatástalanok, mert egyrészt súlyosak (a differenciálásra szabályozás hiányában nincs is lehetőség), másrészt alkalmazhatóságuk túlzottan centralizált. Főként a mulasztások elleni fellépésre nincs lehetőség, de esetenként a kifejezetten jogszabályellenes magatartást is kénytelen az állami szerv tudomásul venni, ha a meggyőzés nem vezet eredményre. Helytelen lenne viszont az a törekvés, hogy minden termelőszövetkezeti jogszabály — a büntető- és a polgári jog szabályaihoz hasonlóan — külön tételes szakciót tartalmazzon. A termelőszövetkezetek vonatkozásában ugyanis nyilvánvaló, hogy a jogszabályban kifejezett állami akarat érvényesülését nemcsak az állami kényszer biztosítja, hanem alapvetően az önkéntes követés. Kétségtelen, hogy szankciónak lennie kell, hiszen a jogszabály önkéntes követése nem mindig biztosítható, de elegendő, ha a tételes szankció helyett minden szabály végsősoron valamilyen általánosabb szankcióval kikényszeríthető. A javaslat 127. §-a az említett hiányosságok megszüntetése érdekében, a fokozatosság szem előtt tartásával és a gyakorlati szükségletekhez igazodó differenciáltsággal határozza meg azokat a kényszerítő jellegű intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy — amennyiben a felügyeletet gyakorló szervek részéről történt figyelmeztetés eredményre nem vezetne — a termelőszövetkezetet jogszerű magatartásra indítsák, illetőleg végső fokon megakadályozzák annak további törvényellenes működését. XIV. FEJEZET EGYESÜLÉS. MEGSZŰNÉS (129-139. §) 1. A termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdításához fűződő érdek számos esetben tette indokolttá két vagy több kisebb termelőszövetkezet egyesülését a termelőerők fejlesztése és a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek jobb megteremtése, előnyeinek eredményesebb kihasználása végett. A fejlődés követelményeire tekintettel a jövőben is kell számolni — bár szórványosabban előforduló — egyesülésekkel. Ezért a javaslat is szabályozza az egyesülést, de a szabályozás csak az egyesülés jogi, elsősorban eljárásjogi vonatkozásaira terjed ki. Kevés változtatással átveszi az 1959. évi 7. számú tvr-nek az egyesülésre vonatkozó rendelkezéseit, azokat egy-két vonatkozásban finomítja. Kiegészíti továbbá néhány olyan rendelkezéssel, amelyek az egyesülések kényszermentességét, a tagság túlnyomó többsége egybehangzó akaratelhatározását, valamint az egyesülés gazdaságilag megfelelő időben történő végrehajtását még inkább biztosítják (minősített többség, titkosság stb.). Az egyesülés formájára utaló kétféle megjelölést („egyesülés", „beolvadás") a javaslat 129. §-a a teljesség érdekében használja, azonban e formákhoz eltérő jogi következtetéseket nem fűz, a két megoldás között ugyanis nincs lényeges különbség, ezért a jogi szabályozás mindkét formára vonatkozólag egységes. Mivel az egyesülés folytán új termelőszövetkezet jön létre, a javaslat előírja az engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazását, azzal az eltéréssel, hogy az engedélyező szerv (a járási tanács végrehajtó bizottsága) részére kötelezővé teszi a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnöke hozzájárulásának a megszerzését. Erre a kivételes hatásköri szabályra azért van szükség, mert e központosítás útján garanciális biztosítékot kell nyújtani az egyesülés befolyásmentessége,
