Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
105 amelyre csak kivételesen — kirívóan vagy ismétlődően súlyos fegyelmi vétség esetében — kerülhet sor. A fegyelmi büntetések mellett a javaslat megengedi a szervezeti élettel kapcsolatos egyes tagsági jogok (szavazati jog, tisztségre való választhatóság) gyakorlásának meghatározott időre való felfüggesztését is (78. § (2) bek.). Ennek egyes közgyűlési jogosultságokkal kapcsolatban van jelentősége és erkölcsi súlya. 7. A fegyelmi jog egyik fontos alapelve, hogy fegyelmi büntetés kiszabására csak előzetes vizsgálat alapján, fegyelmi határozatban kerülhet sor. Ezért a javaslat a fegyelmi eljárást kötelezően írja elő (79. §). A fegyelmi eljárás és a határozat meghozatalának részletes szabályait a végrehajtási rendeletek állapítják meg. 8. A fegyelmi büntetés próbaidőre való felfüggesztését a Fegyelmi Szabályzat vezette be és mint a gyakorlatban bevált intézményt a javaslat is megengedi (80. §). Kirekeszti viszont a felfüggeszthető büntetések köréből — egyezően a hatályos fegyelmi joggal — az írásbeli megrovást és a kizárást, mert e büntetések természetével a felfüggesztés nem fér össze. 9. A fegyelmi büntetés — a végrehajtásából származó közvetlen hátrányon kívül — egyéb hátránnyal is jár. így pl. a termelőszövetkezet a büntetést a tagnyüvántartásban feljegyzi és arról a tag meghatározott esetekben köteles számot adni. A büntetés hátrányos következményei alóli mentesítés e hátrányokat szünteti meg. A 81. § (1) bekezdése alapján a mentesülés — a fegyelmi büntetésekhez igazodó idő eltelte után — a törvény erejénél fogva áll be (törvényi mentesülés), a (2) bekezdés pedig a közgyűlést ruházza fel azzal a joggal, hogy a törvényi mentesülésre megállapított idő eltelte előtt — ha erre a tag jó munkájával érdemessé vált — megszüntesse a büntetéshez fűződő hátrányos következményeket. E rendelkezéseknek kizárás esetén is van jelentősége, mert a kizárt tag más termelőszövetkezetbe tagként beléphet, ahol érvényesülnek vele szemben a hátrányos következmények, illetőleg munkaviszonyt létesíthet, s ilyenkor a Munka Törvénykönyve és a végrehajtására kiadott rendelkezések alapján megállapított joghátrányok érik. ANYAGI FELELŐSSÉG (82-95. §) 10. Jogrendszerünkben az anyagi felelősség szabályai akkor érvényesülnek, ha a jogellenes magatartás anyagi kárt okozott. Az anyagi felelősség elsődleges célja a károkozások megelőzésére való nevelés, amit a dolog természeténél fogva legjobban olyan szankció képes biztosítani, amely a kár okozóját anyagi helytállásra kötelezi. A termelőszövetkezeti tag anyagi felelőssége a tvr kiadásával önálló intézménnyé alakult. Kiválását a polgári jogi felelősségből a két jogintézmény alapjául szolgáló társadalmi-termelési viszonyok eltérő jellege tette szükségessé. Az áruviszonyok talaján álló polgári jogi felelősség a károkozó és károsult elvileg egyenlő gazdasági helyzete alapján az egyenértékűség elvét követi és a kár teljes jóvátételét írja elő. A termelőszövetkezeti kollektíva viszonyai ezzel szemben alapvetően személyiségi-közösségi viszonyok, melyen belül a termelőszövetkezet az erősebb gazdasági helyzetben levő fél, tehát az egyenértékűség nem szolgálná a nevelés szempontjait. Ehelyett a termelőszövetkezeti anyagi felelősség szabályainak nevelő célzatát — akárcsak a munkajogban — a vétkesség súlyához és az eset egyéb lényeges körülményeihez igazodó anyagi szankciók juttatják kifejezésre, amelyek általában nem érik el a teljes kár mértékét (korlátozott felelősség) és széles körű egyéniesítésre adnak lehetőséget. A korlátozott felelősség elvét azonban a jelenlegi szabályok sem alkalmazzák olyan esetekben, amikor a vétkesség foka miatt (szándékos károkozás) a hasonló károk megelőzése csak a károkozó teljes anyagi helytállásával biztosítható.
