Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről
22 amelyek szabályozása és a kártételeik elleni védekezés helyi jelentőségű, összhangban a vízilétesítmények hasonló súlyú és jellegű csoportjával, a tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve, vagypedig ha ilyen működik, vízgazdálkodási társulat kezelje. A javaslat 17. §-ának (1) bekezdésében felvett fogalmak vízügyi-műszaki tartalma általában megfelel azok köznyelvi értelmének, mégis bizonyos értelmezési viták elkerülése céljából a végrehajtási jogszabályban célszerűnek látszik azokat jogi szempontból is meghatározni. Ezek részletezését mellőzve, ki kell emelni a következőket. A csatornák közül csak a közcélúak vannak állami tulajdonban, tehát azok, amelyek a közcélú vízilétesítmény fogalma alá (19. § (2) bek.) esnek. Az egy ingatlan határain belül levő, vagy több ingatlan-tulajdonos által közösen létesített csatorna-mű tulajdoni viszonyaira ez a rendelkezés természetesen nem terjeszthető ki; ezek tulajdoni (kezelési) viszonyaira a polgári jog szabályai, illetőleg a körülményekhez képest az állami beruházásokra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Nem volt célja sem a Ptk-nak, sem a jelen javaslatnak az, hogy minden olyan természetes állóvizet, amely csupán egy ingatlan határain belül terül el és idegen ingatlanon levő vizekkel kapcsolatban nincs, állami tulajdonban levőnek tekintsen. Ezért a 17. § (1) bekezdésében említett ,,természetes tó" fogalmának helyes értelmezése az említett kisebb állóvizeket e fogalomból kirekeszti, és a természetes tó megjelölést csak a köznyelvben is tónak nevezett nagyobb állóvizekre vonatkoztatja. A folyóvízben korábban létrejött szigeteken fekvő ingatlanokra az általános magánjogi, illetőleg polgári jogi szabályok szerint lehetett és lehet tulajdont szerezni. Ezeknek a szigeteknek (pl. a Szentendrei-sziget, a Csepel-sziget) a betelepítése, illetőleg művelés alá vonása megtörtént, és vízügyi szempontból különleges jelentőségük nincs. A javaslatban szabályozott vízügyi tevékenység szempontjából jelentősek azonban a folyó természetes munkájával, a hordaléknak a mederben történt lerakása folytán újonnan létrejött szigetek, amelyek megtartása vagy pl. folyamszabályozási okokból indokolt eltávolítása felől a folyó kezelőjének kell döntenie. Ezt a vízügyi elbírálást szolgálja az a szabály, amely szerint ezek a képződmények eleve az állam tulajdonában állanak. A parti ingatlan tulajdonosának ezekre tulajdonjogot biztosítani — mint korábbi jogunk tette —, ma már csak azért sem volna indokolt, mert a vízfolyások medrének tulajdona, amelynek része a sziget is, általános szabály erejénél fogva az államot illeti. A kérdést egyébként tulajdonjogi szempontból már a Ptk. hivatkozott rendelkezése eldöntötte, ezért a sziget „újonnan" keletkezését e törvény hatálybalépésétől, tehát 1960. május 1. napjától kell számítani. II. Kizárólag vízügyi-műszaki szempontból — tehát a folyó munkájának eredményeképpen létrejött képződmény megtartása vagy vízügyi okokból való eltávolítása felőli döntést illetően — hasonló a helyzet a partmenti természetes iszapolódás, a parti növedék tekintetében is, hiszen ez utóbbi is a mederben alakult ki, tehát voltaképpen annak a része. A javaslat mindazonáltal a természetes iszapolódásokra — összhangban a Ptk. 126. §-ával, amely szerint a növedékre a föld tulajdonosa szerez jogot, és amely a „parti növedéket" tulajdonjogi szempontból a parti birtok alkatrészének tekinti — az állam tulajdonát nem állapítja meg, de lehetővé teszi a vízügyi szervek számára, hogy azt vízgazdálkodási érdekből, pl. folyószabályozás során, vagy a partbiztosítással kapcsolatban, bármikor eltávolíthassák. A tulajdonosnak (kezelőnek, használónak) az évelő növényzetben és a függőtermésben bekövetkezett kárát (zöldkár) azonban meg kell téríteni (18. § (3) bek.). A partmenti feliszapolódás, a parti növedék nemcsak természetes hordaléklerakódás folytán keletkezhet, hanem folyószabályozási okokból mesterségesen is
