Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről
20 a káros szennyezés elsősorban a legsúlyosabban szennyezett vízfolyásokon legyen megszüntethető. A törvény végrehajtása során gondoskodni kell arról is, hogy az ipari üzemek rekonstrukciója esetében necsak a korszerűsített üzemrész, hanem az egész üzem összes szennyvizeinek megfelelő tisztítását egyidejűleg megoldják. A szennyvízbevezetési díj és a szennyvízbírság (15. §.) A szennyvízbevezetési díj és a szennyvízbírság évek óta az egyik igen hatékony eszköze a vizek tisztasága megóvásának. Az üzem vállalati eredményében érezhető módon jelentkező bírság, illetőleg bevezetési díj erőteljesen ösztönzi a vizeket szenynycző üzemeket a káros szennyezés megszüntetésére, éspedig akár meglevő berendezéseik szabályszerű és hatékony működtetésével, akár pedig hiányzó vagy korszerűtlen berendezéseik megépítése vagy korszerűsítése útján. Jogunknak ezt a jól bevált intézményét a javaslat is fenntartja, a szükséges és meglehetős terjedelmes részletkérdéseket azonban a végrehajtási rendeletre utalja. Hangsúlyozza ellenben a javaslat azt a jogilag egyébként nem vitás, mégis külön rögzítésre érdemes szabályt, hogy a káros szennyezésért fizetendő bírság, illetőleg díj az egyéb természetű jogkövetkezmények alól nem mentesít, tehát nem tekinthető a káros vízszennyezés megváltási árának. Mind a szenny vízbe vezetési díj, mind a bírság kiszabásának közös előfeltétele a befogadó vízfolyás fertőzése vagy káros szennyezése. Ezen a közös alapon elindulva azonban a joghátrány kiszabása szempontjából indokolt különbséget kell tenni aszerint, hogy adva vannak-e az üzemben a keletkező szennyvizek tisztításának objektív feltételei vagy sem. Ha ezek a feltételek az adott üzemben nincsenek meg, tehát ha az üzemnek egyáltalán nincs tisztítóberendezése vagy meglevő berendezése a keletkező szennyvizeinek tisztítására alkalmatlan és a helyzet megváltoztatásához szükséges beruházási hitellel nem rendelkezik, a lényegesen kisebb összegű szennyvízbevezetési díj fizetésére kell kötelezni. A szennyvízbevezetési díj tehát lényegében az üzem részéről vízgazdálkodási célokra befizetett általános tételű kártalanítás azért, hogy egyrészt a vízkészlet természetes minőségét rontja, másrészt pedig a többi üzemeknek a szennyezett víz felhasználás előtti tisztításával további károkat okoz, míg a maga számára — szennyvíztisztító berendezés híján — annak üzemelési költségeit megtakarítja. Az üzem nyomban mentesül a díj megfizetésének kötelezettsége alól, ha a víz fertőzését vagy káros szennyezését bármilyen módon megszünteti. Egészen más elbírálás alá esnek azok az üzemek, amelyek a vizek fertőzését vagy káros szennyezését lényegében terhükre róható okokból idézik elő. így bírság kiszabásának van helye ott, ahol a szennyezést a meglevő és megfelelő berendezések nem kielégítő üzemeltetése idézi elő, vagy ahol az üzem a szennyvíztisztító berendezést a beruházási hitelek rendelkezésre bocsátása ellenére sem építette meg. Ez utóbbi elbírálás alá esnek általában azok az üzemek, amelyek 1962. január 1. után épültek szennyvíztisztító berendezés nélkül, ugyanis ettől az időponttól fogva hatályos jogunk szerint nem volt szabad üzemet szennyvíztisztító berendezés nélkül létesíteni. Indokolt tehát, hogy azok az üzemek, amelyek e rendelkezés megszegésével létesültek, eleve bírságot fizessenek. Végül az üzemek tevékenysége folytán előálló mérgezés (pl. ciánbebocsátás) különös veszélyessége indokolja, hogy a mérgező anyaggal történő vízszennyezés minden esetben bírságolást von maga után, még akkor is, ha az üzem tisztítóberendezéssel egyáltalán nem rendelkezik. A díj, illetőleg a bírság csak akkor érheti el ösztönző hatását, ha annak kifizetése a vállalati gazdálkodásban érezhető hátrányokkal jár. Ezért e rendelkezések \
