Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.

1963-10 • Törvényjavaslat az építésügyről

14 E követelményeknek a jelenleg érvényben levő — az építésügy egy-egy részteriiletét az ágazat egészének figyelembevételé nélkül rendező jogszabályok maradéktalanul nem felelnek meg. 2. A városrendezésre, a telkekre és az épületekre vonatkozó alapvető kérdéseket még jelenleg is a városrendezésről és az építésügyről szóló — a maga idejében előrelépést jelentő, de a tőkés gazdasági-társadalmi viszonyokat tükröző — 1937. évi VI. törvény szabályozza. Ez a törvény a hazánk gazdasági-társadalmi fejlődésében végbement mélyreható változások következtében már nem nyújt megfelelő jogszabályi alapot egyre növekvő építési feladataink megoldásához, nem szabályozza az építésügyi igazgatás körébe tartozó valamennyi tevékenységet, ezért elavultsága mellett hiányos is. Az építésügy egyes részterületei tekintetében a felszabadulást követően megalkotott jogszabályok, így pl. az építésügyi, városrendezési és közmunkaügyi igazgatás szabályozásáról szóló 1946. évi XXIV. törvény, továbbá a város- és községrendezés szabályozásáról szóló 1955. évi 36. számú törvényerejű rendelet ugyanesak elavultak, s a további fejlődést akadályozzák. A törvényhozás már számos államigazgatási ágazat alapvető szabályait megállapította, az építésügy alapvető kérdései azonban szabályozatlanul maradtak. Az építésügyi igazgatás részletes szabályainak megállapításához viszont korszerű törvényi alapelvek szükségesek. Mindezek a körülmények szükségszerűen vetik fel az építésügy egészét egységesen és átfogóan rendező korszerű törvény megalkotásának igényét. Ehhez a gyakorlatban már kialakultak azok a legfontosabb alapelvek és jogintézmények, amelyek a hosszabb időre szóló törvényi szabályozáshoz alapul szolgálhatnak. 3. Az építésügyről szóló törvényjavaslat — részben a fennálló helyzettel szemben — a) legfontosabb alapelvként az építésügyi ágazat egységének megteremtését tűzte ki célul, ezért meghatározza az építésügyi igazgatás körébe tartozó tevékenységeket, s azok irányítójaként — legfelsőbb szakigazgatási szerveként — az építésügyi minisztert jelöli meg, b) meghatározza a területrendezés alapelveit, s ennek keretében a regionális tervek, továbbá a város- és községrendezési programok és tervek készítésének kötelezettségét, alkalmazásuk körét, a telekalakítás általános szabályait, a telekalakítási és az építési tilalomra vonatkozó keretszabályokat, valamint közút céljára ingatlanok igénybevételének módját, c) biztosítja a műemlékek fenntartásához és megóvásához, továbbá az üdülőterületek rendeltetésszerű felhasználásához szükséges törvényi védelmet, d) rendezi az építkezések hatósági engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási kérdéseket, különös tekintettel a tanácsi szervek hatáskörének növelésére, a helyi építésügyi igazgatási feladatok megoldásának társadalmi úton történő elősegítésére, az engedélyezési eljárások lehetséges egyszerűsítésére, továbbá az építmények korszerű követelményeknek megfelelő megépítésére és jókarbantartására, valamint az ingatlanok tulajdonosainak (kezelőinek, használóinak) jogait építésügyi szempontból érintő — a polgári jogban nem szabályozott — alapelvekre, e) megállapítja az építéstervezési és az építőipari tevékenység gyakorlásának alapelveit, az említett tevékenységekkel kapcsolatos szakfelügyelet gyakorlását, továbbá a tervezési és az építési szerződések néhány alapvető kérdését. A törvényjavaslat a szabályozni kívánt kérdéseket hét fejezetben, megfelelő rendszerbe foglalva tárgyalja. A törvény megalkotása megkönnyíti az építésügy körébe tartozó szerteágazó kérdésekben az eligazodást, e téren jelentősen elősegíti a törvényesség megszilárdu-