Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.

1963-7 • Törvényjavaslat a postáról és a távközlésről

10 e szerepkörhöz a postai és távközlési tevékenységnek a lakosság kulturális és jóléti szükségletei kielégítése terén betöltött fontossága. A postai tevékenységnek azonban nemcsak a lakosság és a népgazdaság szemszögéből való vizsgálata és szabályozása szükséges, mert a postai, de különösen a távközlési tevékenység az ország honvédelme szempontjából is igen fontos. A javaslat azonban céljának megjelölésénél csak a polgári életviszonyokból indulhatott ki, s csupán utal arra, hogy a fegyveres testületekkel való kapcsolatot külön jogszabály rendezi. Ehhez képest állapítja meg a javaslat a postai és távközlési tevékenység körét, a lakosság és a népgazdasági szervek postai és távközlési igényei kielégítésének módját és a Magyar Posta, valamint a Magyar Posta szolgáltatásait igénybe vevők jogait, kötelességeit és felelősségét. Az Alkotmány 6. §-a mondja ki, hogy az egész nép vagyonaként az állam tulajdonát képezi a postai és távközlési tevékenység ellátására szolgáló eszközök, következik ebből, hogy e tevékenységet az állam látja el. A javaslat részletesen ismerteti a postai és távközlési tevékenység körét és megállapítja, hogy a tevékenységet, mint állami feladatot kizárólagos joggal a Magyar Posta láthatja el. Hosszú történeti fejlődés eredménye ez. Az általános indokolás is utal arra, hogy a postai és távközlési tevékenységre vonatkozó, a felszabadulás előtti időben alkotott jogszabályok az államnak a postai és a távközlési feladatok irányítására a jogosultságát hosszú évszázadokon át elismerték, sőt továbbfejlesztették. A postai és távközlési tevékenység terén az állam jogainak, feladatainak lerögzítése azért tekinthető új szabályozásnak, mert a feudális, majd a kapitalista gazdasági és társadalmi fejlődés szakaszában az állami befolyásolás jogosultságát elismerték ugyan, a javaslat viszont a szocialista állam szemszögéből vizsgálja ezt a kérdést. A javaslaton végig vonul az az elv, hogy a postai és távközlési tevékenységet kizárólagos joggal a Magyar Posta látja el. Ez a kizárólagosság azonban a szocialista gazdasági és társadalmi viszonyok között nem másokat kizáró kisajátított jogkört jelent, — hanem azon princípium szem előtt tartásával, hogy a postai és távközlési tevékenység olyan állami feladat, melyet a postai szervezet lát el — az állami szervek és vállalatok tevékenységi körét, az állami és gazdasági életben betöltött feladataikat figyelembe véve a mellérendeltség viszonyában állapítja meg a postai és távközlési tevékenységeknek a Magyar Posta által ellátandó körét. így pl. amikor valamely tevékenység gyakorlásához, vagy berendezés létesítéséhez a javaslat engedély megszerzését írja elő, ennek két oldalát kell látni, az egyik az, hogy az összhang, a gazdaságosság biztosítása érdekében a hatósági jogkörben eljáró postai szerv az engedélyben feltételeket szab, azok megtartását ellenőrzi és szankcionálja. A másik oldala viszont a kérdésnek az, hogy az engedély megadását a feltételek biztosítása esetén nem tagadhatja meg, s nem szabhat olyan feltételeket, nem kívánhat olyan megoldásokat, amelyek az engedélyhez kötött tevékenységhez, vagy berendezés működéséhez nem tartoznak. Ez a kizárólagos jogosultság tehát tulajdonképpen azt jelenti, hogy a postai és távközlési tevékenység gerincét a Magyar Posta tevékenysége képezi s a postai és a távközlési tevékenységéért a közlekedés- és postaügyi miniszter a felelős. így hangolódik össze a Magyar Posta kizárólagos feladatkörébe tartozó postai és távközlési tevékenységgel az egyéb állami szervek által ellátott távközlési tevékenység, amely végülis az ország egységes postai és távközlési hálózatában, ennek működésében jelentkezik. A feladatkörök meghatározása és ezzel kapcsolatban a jogok és kötelességek megállapítása alapján alakul ki az az egység, amely — a kifejtettek szerint a gazdaságos-