Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
156 \ elkövetett, bűntett tekintetében attól függően, hogy a megfelelő törvényhelyek alapján az ilyen bűntett milyen tartamú szabadságvesztéssel büntetendő. A delictum complexumok létesítése kihangsúlyozza az összeesküvés politikai jelentőségét, azt a konkrét veszélyt,' amit az összeesküvés jelent a népi demokratikus állam biztonságára. Az összeesküvés: az állam ellen tör. Az összeesküvők e fő cél megvalósítása érdekében követik el az összeesküvés keretében az egyéb bűntetteket. A konkrét bírói ítéletnek, ha a valóságot adja, mindenkor tükröznie kell, hogy az adott esetben az összeesküvés az, amely a részcselekmények elkövetését biztosította, á szervezett elkövetés lehetőségét megteremtette. A cselekvés társadalomra veszélyességét, annak fokát tehát az összeesküvés bűntette'jellemzi : a rész cselekmények mint külön bűntettek az összeesküvésnek a társadalomra veszélyességét növelik. 8. Minősített esetként — az összetett bűntetti tényálláson kívül — a (3) bekezdés az állami, társadalmi vagy gazdasági rend súlyos veszélyeztetését, a fegyveresen és-a háború idején való) elkövetést bünteti. A súlyosan veszélyeztetés meghatározását a javaslat nem adja: a bíróság feladata lesz, hogy a konkrét esetben e fogalmat tartalommal kitöltse. Az értelmezésnek elsősorban a már kialakult bírói gyakorlatra kell épülnie, hiszen a hatályos jogi * szabályozás mellett az itt számbajöhető körülményeket a bírói gyakorlat eddig mint súlyosító körülményt értékelte. így minősített esetet képez a szervezett csoport tagjainak jelentős száma [L. B. 778/1957.]; a tevékenység szélesebb köre [L. B. 1098/1955.]; az olyan összeesküvés, amelynek tagjai alanyi körülményeiknél fogva a társadalomra különösen nagy veszélyt jelentenek [L. B. 1409/1955.] stb. Az összeesküvés társadalomra veszélyességét jelentős mértékben fokozza, ha fegyverek állanak rendelkezésre. Az összeesküvés fegyveres jellegének mint minősített esetnek a megítélésénél közömbös, hogy a fegyvereket az összeesküvés létrehozását követően szerezték-e be, vagy pedig az összeesküvés tagjai már eredetileg is rendelkeztek fegyverrel. Kiemelkedő a társadalomra veszélyessége az összeesküvésnek, ha azt fegyveres testületen belül hozzák létre. A háború idején való elkövetésnek a cselekmény társadalomra veszélyességét fokozó hatását nem kell külön indokolni. A javaslat ezt a körülményt valamennyi bűntettnél, ahol a bűntett természete ezt indokolja, következetesen minősítő körülményként szabályozza, elsősorban az állam elleni és a katonai bűntetteknél. i A 117. §-hoz 1. A javaslat 117. §-ának megfelelő tényállást a hatályos jogban a BHÖ. 1. pont (2) bekezdésbe felvett, az 1946. évi VIT. tv. 1. § (2) bekezdés tartalmazza. A hatályos jogi szabályozással szemben a javaslat mellőzi a résztvevő mellett a „tevékeny” jelzőt. A bírói gyakorlat tapasztalatai arra mutatnak, hogy a „tevékeny” jelző a részvétel fokát nem színezi kifejezően, ezért a „tevékeny” résztvevő és az „egyszerű” résztvevő megkülönböztetése felesleges minősítési problémát okoz. A javaslat álláspontja szerint az összeesküvés célkitűzéseinek teljes vagy részleges ismeretében történő közreműködés önmagában elegendő ahhoz, hogy az állam biztonsága szempontjából kiemelkedő veszélyességű összeesküvésben részvétel megállapítható legyen, hiszen az összeesküvésben résztvevő személyek száma nemcsak objektive emeli az összeesküvés, mint erőcsoportosulás veszélyességét, de szubjek- tíve is erősítőleg hat az összeesküvés többi résztvevőjére. Az összeesküvés tagjaival azonosan veszélyes azoknak a cselekménye is, akik az összeesküvést kívülről támogatják. A támogatás anyagi, erkölcsi, illetőleg egyéb személyes segítségnyújtásban nyilvánulhat meg. A részvételtől döntően abban különbözik, hogy a támogatást jelenlő magatartást az összeesküvésen kívül álló személy, az összeesküvés létének ismeretében, annak érdekében tanúsítja. A javaslat — a korábbi törvényi szabályozástól eltérően —az „előmozdítás” kifejezést a „támogatás” megjelöléssel azért cserélte fel, mert annak más tartalmat kíván adni. Az előmozdítás — általános fogalmi értelemben és a gyakorlatban is a legtöbb esetben — a bűnsegély tipikus megnyilvánulási formája. A bűnsegély pedig mindig meghatározott személy konkrét bűncselekményéhez kapcsolódik. Az összeesküvés támogatása azonban — nem feltétlenül személyhez kötötten — az összeesküvés egészéhez fűződik. Ebből következik, hogy a támogatás megnyilvánulhat tettesi cselekményben, valamint olyan magatartásban is, amely az összeesküvéstől függetlenül nem képezne bűncselekményt, vagy nem képezhetné más bűntett szerves részét sem. Ennélfogva támogatásnak minősül az extraneus minden olyan cselekménye (tevékenység vagy mulasztás), amelyet az összeesküvés közelebbi ,vagy távolabbi célkitűzéseinek teljes vagy részleges ismeretében, azok érdekében követett el. Mindezekre figyelemmel a támogatásnak a részvétellel azonos súlyú sajátképi (sui generis) bűntettként fenntartása szükségesnek mutatkozik. Ez a konstrukció nem zárja ki feltétlenül a bűnsegélyre vonatkozó szabályok alkalmazását, amennyiben az adott magatartás kifejezetten a személyes tevékenység előmozdításában, pl. valamely külön bűntett elkövetéséhez való segítségnyújtásban jelentkezik. , A támogatás fogalmába vonja a javaslat — a korábbi törvényi szabályozástól eltérően — az ösz- szeesküvés anyagi támogatásban való részesítését is, feltéve ha az nem oly mértékű, hogy az összeesküvés fenntartása egyedül azon múlnék. Ez utóbbi esetben — amint arra már utalás történt —
