Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
152 komoly félelmet keltsen. Ez egyénenként változik: gyenge, kimerült vagy labilis idegrendszerű emberben könnyebb félelmet ébreszteni, mint jó erőben levő, higgadt férfiben.'A komoly félelem nem jelent szükségképpen rémületet, rendkívüli idegállapotot, csupán azt, hogy az illető komolyan veszi a kilátásba helyezett súlyos hátrány bekövetkezési lehetőségét, és ennek megfelelően igyekszik azt elkerülni. A tárgyi jog azonban nem mehet el addig, hogy kizárólag a megfenyegetett személy viselkedésén mérje le a fenyegetés súlyát, mert így a büntetőjogi jelentőséggel bíró fenyegetés területe módfelett kiszélesednék. Mellőzhetetlenül szükséges, hogy a törvény legalább általánosságban megjelölje azt a minimális tárgyú súlyt, melynek a fenyegetésben meg kell nyilvánulnia. Ezért szükséges a javaslat szerint, hogy a kilátásba helyezett hátrány súlyos legyen. Ha a súlyos hátrány fogalmának közelebbi ismertető jegyeit keressük, kiindulási alapul elsősorban maga a büntető kódex kínálkozik : a tárgyi jog az állampolgárok ellen intézhető támadások közül azokat, amelyek súlyos veszéllyel fenyegetnek, áltálában bűntetté nyilvánítja. Ebből az a megoldás következnék, hogy súlyos hátránynak tekintsünk minden olyan hátrányt, amelynek az okozása bűntettet valósít meg. A javaslat azonban nem választotta ezt a kétségtelenül egyszerű megoldást („bűntett elkövetésével fenyegetés”). A súlyos hátrány büntetőjogi fogalma a most említettnél részben tágabb, részben szőkébb. Tágabb annyiban, hogy a kilátásba helyezett hátrány olyan is lehet, melynek okozására a fenyegetőnek joga van, és a jogellenesség ott kezdődik, hogy e jog gyakorlását valaminek a ki"' kényszerítésére használja fel. így pl. ha tudom valakiről, hogy bűntettet vagy szabálysértést követett el, jogosult (esetleg köteles is) vagyok ezért őt feljelenteni, és a kilátásba helyezett feljelentés az illető számára súlyos hátrány, anélkül hogy részemről a -továbbiak (kikényszerítés) hiányában bűntettet valósítana meg. Ugyanígy alakulhat a helyzet, ha olyan adatok közlését helyezem kilátásba a megfenyegetette! ellentétes érdekű személy részére, melyek családjogi vagy vagyonjogi helyzetének alakulása szempontjából jelentősek. Viszont- szűkebb annyiban, hogy bizonyos hátrányok kilátásba helyezése — bár betölti valamely bűntett tényállását a kérdéses hátrány — annyira jelentéktelen is lehet, hogy azt büntetőjogilag releváns fenyegetésnek eleve nem tarthatjuk. így pl. egyszerű becsületsértésnek, egészen rövid szabadságkorlátozásnak, kisebb értékű dolog elvételének a kilátásba helyezése. Ebből is látható, hogy a fenyegetés objektív és szubjektív követelményeit összefüggésükben, kölcsönhatásunkban, tehát egységben kell szemlélnünk. Kétség esetén a szubjektív oldal a jelentősebb, mert az a döntő kérdés, hogy a sértett akaratának a szabadsága meglegyen, és ne determinálja elhatározását megfélemlítő, idegen akarat. így pl. ha a fenyegető töltetlen pisztolyt tart a kezében, de a megfenyegetett azt töltöttnek hiszi, a fenyegetés létrejött. 3. A javaslat különbséget tesz aközött, hogy a bűntettet fegyveresen vagy felfegyverkezve követik-e el. A fegyveres elkövetés minősítő körülmény, pl. összeesküvés, tiltott határátlépés, magánlaksértés, katona külföldre szökése, elöljáró elleni erőszak esetéhen; a felfegyverkezve elkövetés a lázadásnál, a hivatalos személy elleni erőszaknál. Fegyveresen akkor követik el a bűntettet, ha az elkövető (több elkövető esetében azok bármelyike) a bűntett elkövetésekor lőfegyvert (lőszert), robbantószert vagy robbanóanyagot tart magánál. A javaslat tehát ehelyütt a fegyver fogalmát szűkítő értelemben használja, kirekesztve belőle a nem lőfegyvereket (ütő, vágó, szúró stb. fegyver), viszont belevonva a robbanóanyagot. Ezek azonnali pusztító hatású, távolra is ható eszközök, tehát veszélyességük a tágabb értelemben veit, egyéb fegyverekét minőségileg múlja felül. Hatályos jogunk ezt a felismerést akként értékesíti, hogy a BHÖ. 33. pontjába felvett 1924: XV. tv. 1. § (visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel) és a BHÖ. 34. pontjának (3) bekezdésébe felvett, a III. Bn. 15. §-a (visszaélés lőfegyverrel és lőszerrel) értelmében általában szigorúbb büntetés alá esik a legtöbb bűntett, ha elkövetésénél robbanóanyagot és lőfegyvert alkalmaztak, illetőleg ez utóbbival fenyegettek. A felfegyverkezve elkövetésnek nem eleme a lőfegyver vagy robbanóanyag; megvalósul már akkor, ha a bűntett véghezvitelekor az elkövető az emberi élet- kioltására alkalmas eszközt tart magánál, feltéve továbbá, hogy azt az ellenállás leküzdésére vagy megakadályozása érdekében tartja magánál.
