Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
140 Ezért a (2) bekezdés akként, rendelkezik, hogy ha az elítélt a büntetés foganatbavételekor még nem múlt el 20 éves, a rá kiszabott szabadság- vesztést a külön büntetésvégrehajtási intézetben kell foganatba venni. Ha viszont az említett időpontban 20 éves már elmúlt, a szabadságvesztést az általános szabályok szerint kell rajta végrehajtani. Ez a szabályozás nem annyira merev, mint a Ftvr. 33. §-ának a szabálya, mely minden átmenet nélkül utalja a felnőtt korúak börtönébe azt a fiatalkorút, aki a foganatbavételkor akár egy nappal is e’lmúlt 18 éves. Az olyan elitélten, aki a külön büntetés-végrehajtási intézetben tölti be a 20. életévét, a szabadságvesztést az általános szabályok szerint kell végrehajtani. Ez sem merev szabály, mert csak arra az esetre szól, ha a büntetés hátralevő része egy évnél hosszabb. Rövid „hátralék” végrehajtása miatt tehát nem kerül sor átszállítására. E szabály révén végeredményben a külön büntetés-végrehajtási intézetben levő elítéltek körében a 21. életév lesz a maximális korhatár. Egi/séges intézkedés és halmazati büntetés A 98. ,§-hoz Az Ftvr. 12. §-a úgy rendelkezik, hogy a fiatalkorú által elkövetett több bűncselekmény esetében valamennyi bűncselekményért egy egységes büntetést vagy intézkedést kell alkalmazni. Ez a rendelkezés mind a nem jogerős, mind a jogerős, de még végre nem hajtott ítélettel már elintézett ügyekben is irányadó. Ez a szabály igen sok jogalkalmazási nehézséget okozott. Az eljárás bármelyik (bírósági) szakában változhatok miatta az illetékesség; bizonyítási aktusok megismétlése válhat szükségessé ; törést szenved a jogerő elve stb. A javaslat a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket szervesen építi be a kódexbe, és az Általános Rész szabályait — a mellőzhetetlen kivételektől eltekintve — a fiatalkorúak ügyeiben is érvényre juttatja. Áll ez a halmazati büntetés és az összbüntetés szabályaira is. Ha tehát a fiatalkorú terhére a bíróság ugyanabban az ítéletben több bűntettet állapít meg (bfiphalmazat), egyetlen egységes intézkedést kell alkalmaznia, illetőleg halmazati büntetést (66. §) kell kiszabnia. A halmazati büntetés szabályaitól mindössze annyi az eltérés, hogy a fiatalkorú halmazati büntetése nem haladhatja meg a 15, illetőleg a hét évi és hat hónapi szabadságvesztést. Itt az abszolút felső határról van szó, arról, amelyen a fiatalkorúval szemben kiszabható halmazati büntetés sohasem haladhat túl. Természetes azonban, hogy fiatalkorú esetében is érvényes a 66. § (2) bekezdésében foglalt az a'szabály, amely szerint a halmazati büntetés „nem érheti el az egyes bűntettekre megállapított büntetések együttes tartamát” sem. A hatályos .joggal megegyezik a (3) bekezdésben foglalt az a rendelkezés, hogy’ ha valakit fiatalkorban elkövetett bűntett mellett felnőttkorban elkövetett bűntett is terhel, vele szemben nincs helye nevelő intézkedés alkalmazásának, hanem halmazati büntetést kell kiszabni. Ez a szabály a 87. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből következik. Összbüntetés A 99. §-hoz A fiatalkorúra kiszabandó összbüntetés tekintetében is csak az általános összbüntetési rendelkezésektől eltérő néhány szabály megállapítása volt szükséges. Az összbüntetés maximális tartama 15, illetve 7 és 1/2 évi szabadságvesztés. Emellett azonban fiatalkorú esetében is érvényes az összbüntetés felső határát megállapító másik általános rendelkezés [73. .§ (2) hek.]; azaz a fiatalkorú össz- büntetése sem érheti el a korábban kiszabott büntetések együttes tartamát. Szabályozni kellett az intézkedés és a büntetés összbüntetésbe foglalásának az esetét. Ha az intézkedés bírói megrovás volt csupán, úgy nem is lehet szó összbüntetésbe foglalásról. Próbára- boesátás esetében a próbaidő alatti újabb bűn- elkövetés ezen intézkedés helyébe javítóintézeti nevelést vagy büntetést állít, tehát, a javítóintézeti nevelés az egyetlen nevelőintézkedés, amelynek büntetéssel találkozása esetére összbüntetési szabály alkotása volt szükséges. A (2) bekezdés értelmében ilyenkor — javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén — az összbüntetés neme szabadságvesztés lesz. Nevelési szempontból ugyanis nem lenne értelme a fiatalkorút javítóintézetbe szállítani azzal, hogy a kiszabott idő leteltével onnan majd a külön büntetésvégrehajtási intézetbe viszik át. A javítóintézeti nevelést éppen azért alkalmazzák, mert nincs szükség szabadságvesztésbüntetésre, ám az egyik biróságnak ezt a megállapítását megcáfolta a fiatalkorúnak a másik ügyben elbírált, cselekménye, melyre a másik bíróság szabadság- vesztés alkalmazását találta szükségesnek. Eszerint a fiatalkorú nem való a javítóintézetben levő fiatalok közé, hanem a fiatalkorúak külön büntetésvégrehajtási intézetébe. Minthogy a javítóintézeti nevelés tartama nem határozott [91. § (2) bek.], az összbüntetés tartamát ilyen esetben a bíróság állapítja meg, éspedig az eset körülményeihez képest a szabadságvesztés tartamának meghosszabbítása — de indokolt esetben meghosszabbítás mellőzése mellett is. A meghosszabbítás tartama egy év lehet. Ennél rövidebb tartamot megállapíthat a bíróság, hosz- szabbat ellenben nem. Ha a javítóintézeti nevelés javító-nevelő munkával foglalandó összbüntetésbe, a javaslat azt is lehetővé teszi, hogy ne összbüntetés, hanem
