Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
126 zárja ki, amely szerint az összbüntetés nem érheti el az egyes büntetések együttes tartamát. 2. Az összbüntetés különleges esete az, amikor valamennyi alapul fekvő bűntettet a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követték el. Ebben az esetben valamennyi bűntettet egy eljárásban lehetett volna elbírálni és halmazati büntetést lehetett volna kiszabni. Nem kívánatos, hogy az elítélt helyzete attól függjön, hogy valamennyi cselekményét egy eljárás keretében bírálták-e el, vagy sem ; ilyenkor az elkövetőt nemcsak a folyamatos kitöltésben rejlő hátrány, hanem az a hátrány is éri, hogy a külön-külön lefolytatott eljárásokban kiszabott büntetések összege nyilvánvalóan meghaladja az egy eljárás során kiszabott halmazati büntetés mértékét, és elesik a 66. § (2) bekezdésében foglalt annak a szabálynak az alkalmazhatása is, hogy a büntetés nem haladhatja meg a legsúlyosabb büntetési tétel felső határának fele résszel emelt tartamát. Ezért a javaslat — aBtá-val lényegében egyezően — kimondja, hogy ilyen esetben az összbüntetést a halmazati büntetésre megállapított szabályok szerint kell kiszabni 173. § (3) bek.], azaz az elkövetőt lehetőség szerint abba a helyzetbe kell hozni, mintha valamennyi cselekményét egy eljárásban bírálták volna el. Emellett a konkrét büntetések egyszerű kumulációját is ki kellett zárni. A 74. §-hoz 1. E § (1) bekezdése a felfüggesztett szabadság- vesztés összbüntetésbe foglalásával kapcsolatos kérdéseket az összbüntetés szabályozásának keretében rendezi. A javaslat szakít a Btá. 55. §-ának (5) bekezdésében az összbüntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztésével kapcsolatos bonyolult, büntetéskiszabási rendszerrel. Ez utóbbi szerint a bíróság a korábbi ítéletnek a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és — ha az előfeltételek egyébként fennállnak — a kiszabott összbüntetés felfüggesztését is kimondhatja. A bíróság tehát ebben az esetben összbüntetésbe foglalja a saját nem jogerős ítéletével kiszabott büntetést a korábban kiszabott büntetéssel. Ez a szokatlan eljárás a bírói gyakorlatban sok anyagjogi és eljárásjogi nehézséggel jár. A javaslat álláspontja szerint az utóbb eljáró bíróságnak előbb meg kell hoznia a jogerős ítéletet, ebben határoznia kell az esetleges felfüggesztés kérdésében is, és ezt követően az általános szabályok szerint le kell folytatni az összbüntetési eljárást. Az összbüntetés felfüggesztése akkor foghat helyt, ha 1. a felfüggesztésnek a 70 §-ban meghatározott általános feltételei az összbüntetés tekintetében is fennállnak (ha tehát pl. az összbüntetés két évet meghalad, a felfüggesztés kizárt), és 2. valamennyi egybefoglalandó szabadságvesztés végrehajtását a bíróság eredetileg felfüggesztette. Ha tehát felfüggesztett szabadságvesztés fel nem függesztett szabadságvesztéssel találkozik, az összbüntetés végrehajtását nem lehet felfüggeszteni. Ha az utóbbi ítélet meghozatalára csak akkor kerül sor, amikor az első büntetéssel kapcsolatos próbaidő már letelt, a cselekmény miatt kiszabott büntetés a korábbi — immár végre nem hajtható» — büntetéstől teljesen függetlenül kerül végrehajtásra, a felfüggesztésnek természetesen ilyenkor sincs akadálya. Miután a próbaidő alatt elkövetett bűntettre kiszabott büntetés végrehajtását nem lehet 'felfüggeszteni [70. § (5) bek. b) pont], szabadságvesztésben meghatározott összbüntetés felfüggesztésére csak a 73. § (3) bekezdésében szabályozott esetben, vagyis akkor kerülhet sor, ha valamennyi bűntettet a legelőször meghozott ítélet jogerőre emelkedése előtti időpontban követték el. Ilyen esetben a bíróságnak fokozott gondossággal kell állást foglalnia abban kérdésben, hogy a büntetés célja az összbüntetés végrehajtása nélkül is elérhető-e. 2. Az összbüntetés végrehajtásának felfüggesztése esetén szabályozást igényel a próbaidő kérdése; az összbüntetésre új, egységes próbaidőt kell megállapítani. A dolog természetéből következik, hogy az összbüntetés próbaideje nem lehet rövi- debb az egybefoglalt büntetésekkel megszabott leghosszabb próbaidőnél; a javaslat álláspontja szerint azzal azonosnak kell lennie. A próbaidő kezdetét pedig a legutóbb hozott ítélet jogerőre emelkedése napjában kellett meghatározni; igaz ugyan, hogy ennek folytán a korábban hozott ítéletben vagy ítéletekben megszabott próbaidő meghosszabbodik (mert sikertelenség esetén a valamennyi büntetést magában foglaló összbüntetést hajtják végre), ez azonban nem tekinthető méltánytalannak az olyan elkövetővel szemben, aki két vagy több bűn- cselekményre nézve részesül a felfüggesztés kedvezményében. 3. ’А (2) bekezdésbe foglalt szabályi az indokolja, hogy mind a pénzfőbüntetés, mind a meg nem fizetése esetére megállapított szabadságvesztés mértéke a legteljesebb mértékben egyéniesíthető, összbüntetésbe foglalás által kiküszöbölendő hátrányról tehát ■— az előforduló kevés számú eset legtöbbjében — nincs szó. A 7ő. §-hoz Szabadságvesztés és javító-nevelő munka találkozása esetén az összbüntetést — а XII. számú elvi döntésben kifejtett jelenlegi bírói gyakorlattal egyezően — a javaslat szerint is szabadság- vesztésben kell megállapítani [75. § (1) bek.]. A javaslat [71. § b) pont] a javító-nevelő munkára ítélést nem tekinti olyan súlyos következménynek, amely a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását maga után vonná. Ennélfogva a javító-nevelő munka végrehajtása és a próbaidő párhuzamosan folyhat. Ilyen helyzetben nem lehet helye a két büntetés összbüntetésbe foglalásának. Ha azonban a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani (71. §) vágj" a javító-névelő
