Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
115 külön tartja a szóban levő két oldalt. Arról szól ugyanis, hogy mellőzhető a büntetés, ha akár a tett, akár az elkövető veszélyessége jelentéktelen. Ezt a szétválasztást azonban nem lehet helyeselni. Az elkövető társadalomra veszélyessége ugyanis a cselekmény társadalomra veszélyességének a függvénye. Nincs tehát olyan eset, hogy a cselekmény veszélyes a társadalomra, az azt elkövető azonban nem. A tárgyi és alanyi oldalnak ezt a szoros kapcsolatát, egymásra hatását fejezi ki a javaslat, amikor megkívánja, hogy a cselekményt és az elkövető személyét egyaránt figyelembe kell venni a büntetés mellőzésénél, illetőleg a figyelmeztetés alkalmazásánál. *. A kényszergyógykezelés * A fíl, §-hoz ]. A büntetés kizártságának olyan oka, amely büntetőjogi intézkedés alkalmazását teszi szükségessé: a társadalomra veszélyes cselekményt megvalósító személynek elmebetegségből, gyengeelméjűségből vagyT tudatzavarból folyó beszámít- hatatlansága. A beszámíthatatlan elmeállapotban elkövetett cselekményekhez fűződő jogkövetkezmények meg-, állapítása céljából különböztetnünkkgll aszerint, hogy a beszámítási képességet kizáró elmeállapot kóros (betegség) jellegű-e, vagy pedig csupán esetileg fennforgó, kóros jelleggel nem bíró okokra vezethető vissza. Ez utóbbi esetben különbséget kell tenni aszerint is, hogy a beszámíthatatlan állapotot alkohol vagy kábítószer élvezete okozta-e. Ezekre az esetekre a 22. § intézkedik, a 61. § alkalmazásánál ezért az utóbb említett eseteket figyelmen kívül kell hagyni. A kóros, illetőleg kóros jelleggel nem bíró okra visszavezethető beszámíthat atlanság — ' a 22. § esetét kivéve — azt eredményezi, hogy a beszámíthatatlan elmeállapotban elkövetett cselekmény miatt büntetőjogi felelősség nem keletkezik, büntetés kiszabásának tehát helye nincs. Más kérdés azonban, hogy7 a beszámíthatatlan elmeállapotú, de társadalomra veszélyes cselekményt megvalósító .személlyel szem Irtai valamilyen más intézkedés foganatosítása szükséges-e vpgy7 sem. Ebből a szempontból különbözőképpen kell elbírálni a szóban forgó két esetet. Ha a beszámíthatatlan állapot oka csupán eseti jellegű (pl. mérgezés, más rosszullét folytán előállott tudatzavar stb.), ez az ok azonban később megszűnt, és többé nem hat az egyébként rendes elmeállapotú elkövetőre, akkor védelmi intézkedés alkalmazásának a szükségessége nem forog fenn, tehát annak helye nem is lehet. Ha azonban a beszámíthatatlan állapot oka kóros jellegű, és a cselekmény elkövetése közvetlenül erre az okra vezethető vissza, úgy a büntetőjog nem elégedhetik meg a felelősség hiányainak a megállapításával, hanem olyan eszközt kell találnia, amely megvédi á társadalmat az ily'en személyek kóros egy7éniségéből fakadó veszélyektől. A társadahm védelmét biztosító) intézkedés a kóros állapot megszüntetésére vagy javítására: a kényszergyógykezelés. 2. Az (1) bekezdés a kényszergyógykezelés elrendelésének feltételeit, a (2) bekezdés végrehajtásának formáit állapítja meg, a (3) bekezdés pedig a kényszergyógykezelés megszüntetéséről rendelkezik. A kényszergyógykezelés elrendelésének az ( 1 ) bekezdés értelmében két feltétele van: a) a büntethetőség kizártsága elmebetegség, gyengeelméjűség vagy7 tudatzavar miatt, és b) a bűnismétlés veszélye. Ami az első feltételt illeti, nem kétséges, hogy csak a 21. § (1) bekezdésében meghatározott eset-, ben jöhet számításba a kényszergyógykezelés elrendelése. A szöveg zárójelben utal is erre. De nem kell kényszergyógykezelést elrendelni minden olyan személtyelszemben, aki a 21. § (1) bekezdése alapján mentesül a büntetőjogi felelősség alól. A kényszergyógykezelés elrendelésének magától értetődő előfeltétele ugyanis, hogy egyáltalán szükség van a gyógykezelésre. Az (1) bekezdés szövegéből következik az is, hogy a 61. § alapján csak azzal szemben rendelhető el kényszergyógykezelés, aki a társadalomra veszélyes cselekmény elkövetésekor is beszámíthatatlan elmeállapotú volt. A javaslat nem szabályozza ugyanis azt a kérdést, hogy alkalmazható-e kényszergyógykezelés vagy valamilyen más intézkedés azzal szemben, aki a bűntett elkövetése után : a) a büntető eljárás vagy b) a büntetés végrehajtása alatt kerül beszámíthatatlan elmeállapotba. Ti. ezekben az esetekben nem a büntetőjogi felelősségről, illetőleg a beszámíthatatlan személyekkel szemben alkalmazható különös jogkövetkezményekről van szó. A probléma*megoldása tehát nem az anyagi büntető törvény, hanem az első esetben a büntető eljárási, a második esetben pedig a büntetésvégrehajtási jogszabály feladata. 3. A Btá. a biztonsági őrizetbe helyozés második feltételeként a közveszélyes állapotot kívánja meg. Ennek megállapítására akkor kerülhet sor, ha az elkövetőről „elmeállapotánál fogva alaposan feltehető, hogy újabb bűntettet követ el.” A javaslat lényegileg ugyanehhez a feltételhez köti a kényszergyógykezelés elrendelését. Nem használja azonban a „közveszélyes állapot” megjelölést, mert az orvosi szaknyelv ennek sokkal tá- gabb értelmet tulajdonít. Orvosi szempontból az elmegyógyintézetben kezelt minden beteg közveszélyes. Ha tehát fenn akarjuk tartani a mai helyes gyakorlatot, azt ti., hogy a bűnismétlés veszélye legyen a kényszergyógykezelés feltétele, akkor el kell hagynunk a „közveszély-es állapot” megjelölést. Ennek megfelelően a javaslat mellőzi azt, s helyette körülírva szövegezi meg a feltételt. Eszerint a bíróság — egy7ebek mellett — akkor rendel el kényszergyógykezele'st, ha attól kell tartani, hogy a beteg olyan cselekményt fog elkövetni,
