Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
JÓI Teljesen új a (2) bekezdésbe felvett rendelkezés. Ismeretes, hogy hatályos jogunk kölcsönös becsületsértés és rágalmazás esetében speciális szabályt állapít meg a magánindítványi határidőről. A BH(). 396. pontjába foglalt jogszabály szerint „kölcsönös rágalmazás vagy becsület- sértés esetében mindaddig, míg az egyik fél sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt megindított büntető eljárást az elsőfokú bíróság nem fejezte be, a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje lejárt volna, feltéve, hogy elévülés a büntető eljárást ki nem zárja"’. A magánindítványi határidőnek ez a meghosszabbítása nagyon indokolt. Az idézett rendelkezés azonban hiányos, mert nem vonatkozik a könnyű testi sértésre is. A javaslat ezt a hiányosságot szünteti meg a 29. § (2) bekezdésébe felvett rendelkezéssel, amelynek értelmében kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás és becsületsértés esetében egyaránt meghosszabbodik a magánindítvány előterjesztésének határideje A (3) bekezdés fenntartja azt a jelenlegi szabályt (Btá 22. § (2) bek.), hogy a magánindítvány nebi vonható vissza. A (4) bekezdés értelmében pedig bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetővel szemben hatályos. A büntethetőséget megszüntető okol.\ A 30. it-hoz A Btá. 24. §-a értelmében a büntethetőséget az elkövető halála, az elévülés és a kegyelem szünteti meg. Ez a felsorolás ’.azonban nem teljes. Megszünteti a büntethetőséget pl. az utólagos fizetés ténye is a tartási kötelezettség elmulasztásának bűntette esetében. A szabatosság megkívánja, hogy legalább is utaljunk a büntethetőség megszűnésének egyéb okaira. Ezt fejezi ki a d) pont. A büntethetőség elévülése ' A 31. lé-hoz • A javaslat ehelyütt az elévülésnek csak egyik nemét szabályozza, éspedig azt, amelyet a gyakorlat hol a bűncselekmény, hol meg a büntető üldözés (büntető eljárás) elévülése névvel jelöl. A javaslat nem veszi át egyik megjelölést sem, hanem — a dolog természetét figyelembe véve — a „büntethetőség elévülése” névvel látj$ el az elévülésnek szóban forgó nemét, s ezzel egyben megkülönbözteti a büntetés elévülésétől, amelyet az 58. § tárgyal. Az elévülés természetéből folyik, hogy bekövetkezéséhez "bosszú idő szükséges, mégpedig annál hosszabb, minél súlyosabb a bűntett. Hatályos jogunk a büntethetőség elévülését a következő határidőkhöz köti : Tizenöt év elteltével évül el a halálbüntetéssel, életfogytig tartó, vagy tíz évet meghaladó börtönnel fenyegetett bűntett büntethetősége. Minden más bűntett esetében az arra megállapított szabadságvesztés legmagasabb tartamának megfelelő idő, de legalább három év elteltével évűi el a büntethetőség (Btá. 25. §). A 31. § a következőkben tér el a Btá.- szabályozásától. A halálbüntetéssel is fenyegetett bűntettek elévülési idejét húsz évre emeli fel. A felsorolásból elhagyja az életfogytig tartó börtönt, mert ilyen büntetést a javaslat nem ismer. A hatályos szöveghez képest eltérést jelent a c) pont is. Erre azért van szükség, mert a javaslat félreérthetetlenül kíván rendelkezni, s külön pontba foglalja, hogy a javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel fenyegetett cselekmények büntethetősége is három év elteltével évül'el. A 32. §-hflz Az elévülési határidő kezdőnapjának számításáról szóló 32. § lényegileg megegyezik a mai tételes rendelkezésekkel. Mindössze a c) ponttal kapcsolatos kisebb jelentőségű szövegezési eltérés érdemel említést. A Btá. 26. §-ának c) pontja szerint olyan bűntett esetében, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az elévülés határideje kezdetét veszi „azon a napon, amelyen az elkövető kötelességének a büntető törvényben megállapított következmény nélkül még eleget tehetett volna”. Minthogy rendszerint több, sőt sok napon eleget lehet tenni büntetőjogi következmények nélkül bizonyos kötelezettségeknek, hevesebb a következő szöveg: (Az elévülés határidejének kezdőnapja) olyan bűntett esetében, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, az utolsó nap, amelyen az elkövető kötelességének a büntető törvényben megállapított következmény nélkül még eleget tehetett volna. A szövegezéstől eltekintve rá kell mutatni arra, hogy itt a javaslat az eredmén3r-elméletnek tesz engedményt. A 3. §-lioz fűzött indokolás kitért arra, hogy a bűntett elkövetési idejét általában a tevékenységi elmélet szellemében helyes megállapítani. Az elévülés vonatkozásában azonban hely^ télén lenne az általános szabálynak érvényt szerezni. Az elévülési időt azért, is indokolt az eredmény bekövetkezésének napjától számítani, mert sok esetben az eredménytől függ a bűntett súlya és természete, tehát az eredmény bekövetkezése előtt meg sem lehet állapítani az elévülési időnek a 31. §-hoz igazodó tartamát. A 33. §-hoz A Btá-nak az elévülés félbeszakításáról rendelkező 27. §-a érdemét tekintve nem szorul revízióra. Változatlanul félbeszakító hatályt kell tulajdoni-
