Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
Ezen az alapon a Legfelsőbb Bíróság kimondotta pl., hogy : ha az elkövető nem tudta, és a körülményekből- nem is ismerhette fel, hogy a bántalmazott nő terhes állapotban van, nem felel a bántalmazás által a terhes állapot megszakadása folytán bekövetkezett eredményért (L. B. Bűnt. Koll. 167. B. H. IYr. 8.); — ha a társadalmi tulajdon elleni lopást elkövető tettes bűnsegéde nem tudja, hogy az eltulajdonított dolog társadalmi tulajdon csak, lopás bűntettében bűnös (B. H. 1766. szám). A Btá. a ténybeli tévedéssel kapcsolatban további rendelkezést is tartalmaz, nevezetesen: ha az elkövető tévedését az okozta, hogy nem fejtette ki a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést és cselekménye gondatlan elkövetés esetén is büntetendő, a büntethetőség a gondatlan bűn- cselekmény tekintetében — a tévedés ellenére is — fennáll. Ezt a szabályt alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság pl. abban az ügyben, amelynek vádlottja acetonos keverékű gumiragasztóval nyílt láng mellett dolgozott, a ragasztóanyag tüzet fogott és attól a műhely leégett. A vádlott azzal védekezett, hogy nem volt tisztában az acetonos keverékű gumiragasztó vegyi természetével, azaz nem tudta, hogy az általa használt gumiragasztó gyúlékony anyag. A Legfelsőbb Bíróság azonban megállapította a vádlott bűnösségét. Érvelése szerint, ha a vádlott valóban tévedett is, minden dolgozótól el lehet és kell várni annyi figyelmet és körültekintést, hogy az általa használatba vett, különösen pedig a korábban nem használt és nem ismert anyagok természete felől tájékozódjék (B. H. 143. szám). A javaslat a hatályos törvénynek a ténybeli tévedésről szóló rendelkezéseit fenntartja. Szinte szószerint átveszi ugyanis a Btá. 13. §-a (1) bekezdésének szövegét. A gondatlanságból eredő tévedésre vonatkozólag pedig — rugalmasabb szövegezésben — lényegileg ugyanazt a rendelkezést tartalmazza, mint a Btá. 13. §-ának (2) bekezdése. 2. A Btá. 14. §-a szerint „az elkövető nem büntethető, ha a esfelekményt abban a téves feltevésben hajtotta végre, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka volt”. Ha pedig „a téves feltevésre nem volt ugyan alapos ok, de azt méltányolható körülmény idézte elő, a büntetést korlátlanul enyhíteni lehet”. A Btá. a bírói gyakorlatra bízta annak eldöntését, hogy mi tekinthető alapos oknak és méltányolható körülmények folytán előidézett tévedésnek. A miniszteri indokolásban felhozott példa szerint, ha az elkövetőnek módjában sem állt valamely forgalmi korlátozásról tudomást szerezni, az illető a korlátozás megszegése miatt nem lesz büntethető. Hasonló szellemben foglalt állást a bírói gyakorlat is. Az Igazságügyi Közlönyben irányításul közölt határozat megállapítja: ,,A cselekmény társadalomveszélyességére vonatkozó tévedés csak akkor tekinthető alapos okon nyugvónak, ha a tettesnek egyáltalán módjában sem állott a vo* natkozó jogszabályról tudomást szereznie, s cselekményét ettől függetlenül sem kellett társadalomveszélyesnek ítélnie; vagy pedig olyan pozitív ténykörülmény alapján vélte a társadalomra veszélytelennek, amely minden gondos emberben azt a meggyőződést kelthette, hogy a cselekmény a társadalomra ' nem veszélyes” (Igazságügyi Közlöny 1951. évf. 125. old.). A Btá. 14. § (1) bekezdésében foglalt szabályt a javaslat szintén fenntartja, mert az megfelel a büntetőjogi szándékosság fogalom-meghatározásának (16. §). A Btá. 14. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés helyett azonban a társadalomra veszélyességben alapos ok nélkül, tehát gondatlanul történt tévedés esetére a gondatlan ténybeli tévedésre vonatkozó szabályt terjeszti ki. Nincs semmi ok ugyanis arra, hogy a gondatlan ténybeli és a gondatlan jogi tévedés esetének szabályozása eltérő legyen. Mint a Btá. 14. ipához fűzött indokolás is leszögezi. a társadalomra veszélyességben való tévedés mind büntetőjogi, mind nem büntetőjogi szabállyal kapcsolatban felmerülhet. Az utóbbi eeet különösen a bünt ető keret rendelkezések esetében fordulhat elő; ezeknél — amelyek leginkább a XIII, Fejezetben találhatók — a javaslat éppen erre figyelemmel gondatlan alakzatot létesít. A gondatlan tévedéssel kapcsolatos szabály (24. § (3) bekezdése) szövegezése figyelemmel van arra, hogy ha pl. a ténybeli tévedés a bűntett eredményével mint minősítő körülménnyel kapcsolatos, a 18. §-ban foglalt rendelkezéshez képest az elkövetővel szemben — akit e minősítő körülmény nem tudása körül gondatlanság terhel — a szándékos bűntett minősített esetének megállapítása nem ütközhet akadályba. A jogos védelem i. A 25. §-hoz 1. Az (1) bekezdés a jogos védelmet büntethetőséget kizáró okká nyilvánítja. Általánosan elfogadott szabály, hogy jogos védelem esetében nincs helye büntetésnek. Ezért az (1) bekezdés nem is szorul indokolásra. Legfeljebb annyit kell megemlíteni, hogy a szövegezés és szerkesztés egységesítése érdekében került első helyre és külön bekezdésbe maga az elvi deklaráció. A javaslat — egy kivételével — minden büntethetőséget kizáró okról szóló rendelkezését a tömör, a lényeget legjobban kifejező „nem büntethető” mondattal kezdi. 2. A (2) bekezdés a jogos védelem fogalmát tartalmazza. A dolog érdemét tekintve a javaslat ebben a vonatkozásban nem kívánja módosítani a hatályos jogot. Megjegyzendő, hogy a javaslat a hatályos szövegben szereplő „köz” szót a „közérdek” kifejezéssel váltja fel, mert a magyar nyelv
