Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
95 ív. ebi A büntethetőség akadályai (19-33. §-ok) A büntethetőség akadályai cím alatt a javaslat a büntethetőséget kizáró és megszüntető okokat foglalja össze. Az előbbiek jogi természetükre nézve felelősséget kizáró akadályok; fennforgásuk esetén tehát nem jön létre bűncselekmény. Az utóbbiak ellenben csak az elkövető megbüntetése elé vetnek gátat, maga a cselekmény ennek ellenére bűntettnek minősül. A biinte-thetőséget kizáró okok A 19. §-hoz 1. A § felsorolja a büntethetőséget kizáró okokat. Ezek az okok a beszámítási képességet, a büntetőjogi cselekvőképességet, a bűnösséget, a társadalomra veszélyességet, illetőleg jogellenességet zárják ki; ha adva vannak, a bűntetti tényállás megvalósítása csupán látszólagos, valójában azonban nincs bűntett, sem büntetőjogi felelősség. Erre figyelemmel a javaslat következetesen kerüli a bűntett megjelölést az olyan magatartások megszövegezésénél,' amelyeknél fennforog a szóban levő kizáró okok bármelyike, így pl. a Btá. a 12 éven aluli gyermek cselekményét bűntettnek nevezi (9. §), noha vitathatatlan, hogy az említett személy cselekménye a Btá. rendszerében soha sem minősülhet bűntettnek. A javaslat a példaként felhozotthoz hasonló fordulatokban a „cselekmény” szót használja. De máshol is ügyel a szabatos szövegezésre. Ezért fogalmazza pl. a kényszergyógykezelésről szóló rendelkezést a következőképpen: ,,... ha attól kell tartani, hogy olyan cselekményt fog elkövetni, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását” (vö. 60. §). E szövegrészben az „egyébként” szó közbeiktatása világosan utal arra, hogy az elmebeteg cselekménye csak látszólag valósít meg bűntettet. r Ennek a követelménynek mindazonáltal mégsem. sikerült a Különös Részben is következete- sçp megfelelni. Egyik-másik rendelkezés megfogalmazásánál ugyanis csak rendkívül bonyolult, hosszadalmas körülírás felelt volna meg az említett szabatossági kivánalmaknak, ezért indokolt volt ezektől eltekinteni. így pl. az ifjúság elleni bűntett szövege arra enged következtetni, mintha gyermek is követhetne el bűntettet. Helyes felfogás szerint azonban a gyermeket nem lehet bűntettre rábírni, illetőleg erre törekedni. A törekvés legfeljebb arra irányulhat, hogy a gj'ermek. idegen dolgot mástól jogtalan eltulajdonítás céljából elvegyen. Nem kétséges az sem, hogy aki pl. az előzmények ismeretében a gyermektől megszerzi a most említett módon hozzá került dolgot, orgazdaságot követ el, noha valójában nem beszélhetünk „személyek javai elleni bűntettből származó” dologról. Abból azonban, hogy a Különös Rész néhány esetben a szabatosság rovására kénytelen kifejezni mondanivalóját, nem kovácsolható érv az Általános Részben, elsősorban a bűntett fogalommeghatározásában érvényre juttatott állásponttal szemben, s helytelen lenne a pusztán kényszerűségből fakadó szövegezési következetlenséget elvi törésnek felfogni. 2. A javaslat csak azokat a büntethetőséget kizáró okokat sorolja fel, amelyeknek előfordulásával gyakrabban kell számolni, illetőleg, amelyekről — jelentőségükhöz képest — a legtöbb kódex külön rendelkezik. Ezek a gyermekkor (20. §), az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudatzavar (21. §), a kényszer és a fenyegetés (23. §), a tévedés (24 §), a jogos védelem (25. §) és a végszükség (26. §). A büntethetőséget kizáró okok közé sorolja a javaslat a magánindítvány hiányát. A magán- indítvány jogi'természete mindmáig vitás; sokan nem is tekintik anyagi jogi intézménynek, s az eljárásjog körébe utalják szabályozását. A javaslat álláspontja szerint ma még vannak olyan esetek, amikor a büntethetőséget a sértett kívánságától kell függővé tenni. Ilyenkor a magánindítvány magának a bűncselekménynek a feltételeként jelenik meg. Ez elegendő alap ahhoz, hogy a magán- indítvány hiányát büntethetőséget kizáró okként szabályozzuk. Ezen.mitsem változtat.az a konst- rukcionális sajátosság, hogy . a többi büntethetőséget kizáró októl eltérően a javaslatban nem negatív, hanem pozitív, a büntethetőséget lehetővé tevő feltételként nyert megfogalmazást. A 19. § felsorolásában nem szerepelnek olyan büntethetőséget kizáró ökok, mint pl. a sértett beleegyezése, a hivatásbeli kötelesség teljesítése stb. Ezekre a javaslat csupán utal a A) pontban felvett szöveggel. Megjegyzendő, hogy a kérdéses büntethetőséget kizáró okokról a Btá. sem rendelkezik. A szabályozás hiánya azonban nem okozott problémát a bírói gyakorlatban. A gyermekkor A 20. §-hoz Büntetőjogi felelősséggel csak olyan személy rendelkezhetik, akinek van beszámítási képessége. Ez nem más, mint a magatartás irányítására és értékelésére való általános képesség, amely az értelmi és erkölcsi fejlettségben jut kifejezésre. Nem kétséges, hogy a gyermek nem bír ezzel a képességgel. Kérdés azonban, hogy mely életkorig tekinthető valaki gyermeknek ? Hatályos jogunk a 12. életév betöltésétől számítja a büntetőjogi vétőképességet. A javaslat a 14. életévre emeli fel ezt a korhatárt.
