Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

valódi védelme megköveteli, hogy csak azokat a cselekményeket minősítsük államelleneseknek, amelyeknél az elkövető szándéka az állam mint jogtárgy ellen irányul. Ennek az elv­nek a következetes alkalmazásaként kimaradtak e Fejezetből ,,a honvédelem érdekét sértő bűncse­lekmények”, s a jogtárgy alapján azok az államigaz­gatás rendje elleni bűntettek között nyertek elhe­lyezést; más Fejezetbe kerültek továbbá egyes cselekmények, mint pl. a tiltott határátlépés, visz- szaélés a lőfegyverrel és lőszerrel, melyek a javas­lat szabályozása szerint ugyancsak nem az államot, hanem a közrendet veszélyeztetik. Viszont a béke elleni bűntett (a javaslat terminológiájában: hábo­rús uszítás) a béke és emberiség elleni-bűntettek Fejezetében nyert elhelyezést. c) A javaslat a Különös Rész szerkesztésénél abból az elvből indult ki, hogy a jogtárgyak jellege és funkciói alapján — s nemcsak a jogtárgyak fon­tosságát mechanikusan tekintve— állapítja meg az egyes Fejezetek sorrendjét. Ilyen megfontolások miatt kerültek az első Fe­jezetbe az állam elleni támadásokat pünalizáló tényállások. Ezzel a sorrenddel is kifejezi a javas­lat — amit egyébként a Büntető Törvénykönyv feladatként is megjelölt —, hogy legfontosabb fel­adatának állami, társadalmi és gazdasági rendünk védelmét tekinti. Az államot, közvetlenül az állam fennmaradását, létét támadó cselekmények után azokat a tényállásokat foglalta egy Fejezetbe a ja­vaslat, amelyek az államhatalom és az államigaz­gatás gyakorlását, zavartalan menetét támadják, illetőleg veszélyreztetik, mégpedig — akár a jog­tárgy ellen közvetlenül, akár közvetetten — e funk­ciókat gyakorló személyeken keresztül intézett tá­madással. Ez tette szüségessé, hogy az államigazgatás rendje elleni cselekmények köréből a javaslat a közbizton­ság és a közrend elleni bűntetteket, mint átfogóbb kategóriát, külön Fejezetként emelte ki. d) A javaslat — a hatályos jog szerkezetével ellentétben — a társadalmi tulajdon elleni bűntet­teket egy Fejezetben tárgyalja a személyek javai elleni cselekményekkel. A javaslat álláspontja szerint ugyanis a társa­dalmi tulajdonban álló javak a jogtárgyak olyan sajátos csoportját alkotják, amelyek a személyTek javaitól határozottan elkülönülnek. A szocializ­mus építése során a társadalom tulajdonában álló vagyontárgyaknak különleges szerepük van. A ter­melési eszközök társadalmi tulajdona a kizsákmá­nyolás nélküli termelést, a szocialista akkumulá­ciót, a bővített újratermelést, a fogyasztási javak olymn mennyiségű termelését biztosítja, amely a fogyasztási javaknak a szocializmus, majd a kom­munizmus törvényei szerinti elosztását teszi le­hetővé; a fogyasztási javak társadalmi tulajdona pedig — a javaknak a szocializmus, illetőleg a kom­munizmus törvényeinek megfelelő elosztásán túl­menően — a nemzeti jövedelemnek a szocializmus építéséhez szükséges arányos felosztását teszi le­hetővé. E gazdasági funkciónak megfelelően az Al­kotmány7 (59. §) a társadalmi tulajdont a ,,nép va­gyonának” nevezi, amelynek megvédése és meg­szilárdítása alapvető állampolgári kötelesség. Felvetődik a kérdés: a társadalmi tulajdont ká­rosító bűntett e jellegének felismerése miatt nem kellene-e a bűntetteknek ezt a kategóriáját a Kü­lönös ítész kiilöit, önálló Fejezeteként kodifikálni? Erre a törvényszerkesztési kérdésre a javaslat — az alább kifejtendő gyakorlati, különösen jogtechni­kai szempontokra figyelemmel is — tagadó választ ad, és a társadalmi tulajdont károsító bűntetteket azok nagy'obb társadalomra veszélyességének ki­emelése mellett a személyek javait károsító bűn­tettekkel közös Fejezetben helyezi el. A társadalmi tulajdont károsító bűntett elköve­tési tárgym értékkel bíró dolog, éppen úgy7, amint a személyek javai elleni bűntettekké. Az elkövetési tárgyak eme hasonlóságából következik, hogy az őket támadó cselekmények, a bűncselekményeket megvalósító elkövetési magatartások mindkét kate­góriában egyformák, és rendszerint egyformák az alanyi oldalon, az elkövető lelkivilágában ható' motívumok is. Az elkövetési magatartások tái’sadalomra veszé­lyességének a foka különböző. E különbözőséget a törvény minősített esetek statuálásávgl értékeli. Ezek a minősített esetek mind a társadalmi tulaj­dont, mind a személyek javait károsító bűntettek körében egyformán jelentkeznek. A most felsorolt analóg vonások folytán az egy Fejezetben szabályozás mind a jogszabályszer­kesztés, mindpedig a jogalkalmazás területén oly sok technikai előnnyel jár. hogy a javaslat ezt az utat választotta. A társadalmi tulajdont károsító bűntetteknek a személyek javai elleni bűntettekkel egy Fejezetben történt elhelyezése mellett a javaslat nagy7 figyel­met fordított arra, hogy a társadalmi tulajdon el­leni támadások keretén belül igen nagy, minőségi különbségek mutatkoznak és amint pl. az élet elleni bűntettek bizonyTos csoportját — a jogi tárgy7 azonossága ellenére is — kiemelte a XIV. Fejezetből, és államellenes bűntettként sza­bályozta — a társadalmi tulajdont károsító bűn­tettek sem maradtak hiánytalanul a XVI. Fejezet­ben. Vannak, akik a szocializmus gazdasági alap­ját, mint ily7et akarják megdönteni vagy7 gyengí­teni és oly7anok, akik nem akarnak egyebet, mint a maguk jogtalan vagyoni hasznát. A XVI. Fejezetben elhelyezett szoros értelem­ben vett társadalmi tulajdon elleni bűntettek elkö­vetői nem a társadalmi tulajdont, mint intézményt (mint a szocializmus gazdasági alapját) akarják megdönteni. Aki a szocialista tulajdon intézménye ellen tör, és vissza akarja állítani'a tőkés magán- tulajdon intézményét, az nem lopást, csalást stb. követ el, hanem valamelyik államellenes bűntettet valósítja meg. Amikor a társadalmi tulajdon káro­sítását a népi demokratikus társadalmi rend vagy a Népköztársaság iránt ellenséges célzat színezi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom