Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
23 A bírósági mentesítés 81. §. ( 1 ) A bíróság az elítéltet—kérelemre — mentesítésben részesíti, ha erre érdemes, és attól a naptól számítva, amelyen az elítélt a szabadságvesztést kiállotta, illetőleg amely naptól kezdve annak végrehajthatósága megszűnt a) egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetében öt év, b) öt évet meghaladó, de tizenöt évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetében tíz év, c) tizenpt évet meghaladó szabadság- vesztés esetében tizenöt év már eltelt. (2) Az (1) bekezdés a) pontja esetében tíz év, b) pontja esetében tizenöt év a várakozási idő akkor, ha a büntetést a IX. vagy X. Fejezetben meghatározott bűntett miatt szabták ki. (3) Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elitéltnek a főbüntetés kiállása óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy —- amennyiben erre módja volt — jóvátette-e a cselekményével okozott sérelmet. A mentesítés egységessége 82. §. Mellékbüntetés alkalmazása esetében az elítélt mindaddig nem mentesül, illetőleg nem mentesíthető, amíg a mellék- büntetések végrehajtása be nem fejeződött, vagy végrehajthatóságok meg nem szűnt. Ez a rendelkezés a foglalkozástól eltiltásra nem vonatkozik. Együttes mentesítés 83. §. ( 1 ) Több elítélés esetében a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. (2) Ha az elitéltet a törvényi mentesítés hatályának beállta előtt olyan büntetéssel sújtják, amely nem esik törvényi mentesítés alá, az együttes mentesítést csak a bíróság adhatja msg. (3) Olyan szabadságvesztések találkozása esetén, amelyek végrehajtását nem függesztették fel, a várakozási idő tíz év, ha pedig valamelyik büntetés tizenöt évet meghalad, akkor tizenöt év. \ A kegyelmi mentesítés 84. §. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elítéltet kegyelemből mentesítésben részesítheti akkor is, ha a megelőző rendelkezések szerint ennek nincs helye. VI. FEJEZET A FI ATALKORÜAKRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK A fiatalkorú 85. §. (1) A büntető törvény alkalmazásában fiatalkorú, aki a bűntett elkövetésekor a tizennegyedik életévét meghaladta, de tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. (2) Az I—V. Fejezetben foglalt rendelkezéseket a fiatalkorúra a jelen Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A nevelő intézkedésekt és büntetések alkalmazásának célja és feltételei 86. §. A fiatalkorúval szemben alkalmazott nevelő intézkedés vagy büntetés célja elsősorban annak előmozdítása, hogy a fiatalkorú helyes irányban fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék. 87. §. (1) A fiatalkorúval szemben rendszerint nevelő intézkedést kell alkalmazni. (2) Büntetést kell kiszabni a fiatalkorúra, ha a nevelő intézkedés alkalmazása nem mutatkozik célravezetőnek, vagy ha a bűntett, elbírálásakor tizennyolcadik életévét már betöltötte. (3) Nevelő intézkedés vagy büntetés nem alkalmazható, ha gyógyító intézkedés (101. §) elrendelésének van helye. A nevelő intézkedések 88. §. A nevelő intézkedések a következők: a) bírói megrovás, b) próbárabocsátás, c) javítóintézeti nevelés.