Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről

55 ség kizárása vagy korlátozása semmis ; ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik. (2) Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elhárítha­tatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. (3) Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult fel­róható magatartásából származott. (4) A kártérítési követelés három év alatt elévül. 346. §. (1) Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymás közti viszo­nyukban a felelősség általános szabá­lyait kell alkalmazni. (2) Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezet­hető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni. (3) Ha a kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség okozta, továbbá ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát — felróhatóság hiányában — mindegyik fél maga viseli. 347. §. Az üzemi balesetért való fele­lősség szabályait külön jogszabályok állapítják meg. Az alkalmazott, képviselő és megbízott károkozása. 348. §. (1) Ha alkalmazott munkakö­rében vagy hatáskörében harmadik sze­mélynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselek­ménnyel okozta, az alkalmazott a munkáltatóval egyetemlegesen felelős. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha szövetkezet tagja okoz munkakörében vagy hatáskörében har­madik személynek kárt. (2) Ha magánmunkáltató alkalma­zottja okoz munkakörében vagy hatás­körében harmadik személynek kárt, és a kár a munkáltatótól nem hajtható be, a kárért az alkalmazott felel. 349. §. (1) Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetősé­geket igénybe vette, továbbá az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vét­kességét büntető vagy fegyelmi eljárás során megállapították. (2) Ha a büntető vagy fegyelmi eljá­rás lefolytatását jogszabályban megha­tározott ok kizárja, a kártérítési per bírósága állapítja meg, hogy a felelősség feltételei fennállanak-e. Ezt a rendel­kezést az elévülés esetére csak akkor lehet alkalmazni, ha a károsult az el­járás megindítását károsodásának be­következtétől számított egy éven belül kezdeményezte. (3) A kár megtérítésére irányuló kö­vetelés egy év alatt elévül. Az elévülés a bírósági, illetőleg a fegyelmi határo­zat jogerőre emelkedésétől kezdődik. Ha a büntető vagy fegyelmi eljárás le­folytatását jogszabályban meghatáro­zott ok kizárja, az elévülés a kizáró ok felmerültétől, ha pedig a károsodás később következett be, a károsodástól kezdődik. (4) Ezeket a szabályokat keli alkal­mazni a bírósági és ügyészségi jogkör­ben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelke­zik. 350. §. (1) A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a meg­bízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott meg­választásában, utasításokkal ellátásá­ban és felüg}^eletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszély - lyel járó tevékenységet folytató sze­mélyek felelősségére nem vonatkozik. (2) Állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá ha a megbízó és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom