Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
127 II. FEJEZET. Cselekvőképesség. (11-12. §.) 1. A polgári jogképesség a jogok szerzésének és kötelezettségek vállalásának általános előfeltétele. A javaslat azonban azt, hogy a jogalany a saját jognyilatkozatával szerezhessen jogokat és vállalhasson kötelezettségeket, további előfeltételtől, a cselekvőképesség fennállásától teszi függővé. Ezt fejezi ki a javaslat, amikor megállapítja, hogy. aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot (11. § ( 2) bek.). A törvény a cselekvőképesség szabályozásánál abból az elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség minden embert megillet, ha a cselekvőképessége a törvény értelmében nem esik korlátozás alá, vagy nincs kizárva (11. § (1) bek.). Ez megfelel annak a ténynek, hogy a polgári jog szempontjából az általános jelenség a cselekvőképesség teljessége. Ebből pedig az következik, hogy a javaslatban nem a cselekvőképes személyek körét kell meghatározni, hanem a cselekvőképességükben korlátozott vagy cselekvőképességgel nem rendelkező személyek körét. A javaslat a cselekvőképességgel kapcsolatosan jelenlegi jogunkban fennálló fokozatokat — a cselekvőképesség, a korlátozott cselekvőképesség és a cselekvőképtelenség fokoza tait — változatlanul fenntartotta, és a hatályos rendelkezéseket (1952 : 23. tvr.) csak néhány vonatkozásban módosította, illetőleg egészítette ki. Korlátozott cselekvőképesség. (12-14. §.) 2. A fogyatékos cselekvőképesség esetei közül a javaslat elsőnek — a jelenlegi szóhasználatot némileg módosítva — a korlátozott cselekvőképességet szabályozza (12—14. §). Korlátozottan cselekvőképes a 12. évet betöltött kiskorú a nagykorúság eléréséig. A nagykorúság korhatárát a javaslat a 18. évben állapítja meg. A 12. életévét betöltött kiskorú is lehet azonban teljesen cselekvőképtelen, éspedig akkor, ha kiskorúsága alatt nagykorúságának idejére cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezték (16. § (3) bek.), vagy ha a 17. §-ban körülírt állapotban van. Jelenlegi jogunk nem ad teljesen egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy a házasságkötésnek milyen feltételek mellett van nagykorúsító hatálya. Abban a tekintetben eddig sem volt kétség, hogy az érvényes házasság nagykorúsít, de az érvénytelen házasságkötés vonatkozásában már vita merülhetett fel. Az 1952 : 23. tvr. 21. § (3) bekezdése ugyan nem említi a házasságkötés érvényességének követelményét, bár abból, hogy a házasság érvénytelenítése az ahhoz fűződő személyi jogi hatályokat általában megszünteti, olyan következtetéseket lehetett levonni, hogy a házasságkötés érvényes volta is feltétel. A javaslat 12. § (2) bekezdése a különböző házassági érvénytelenségi okokat értékelve különböztet : általában elismeri az érvénytelen házasság nagykorúsító hatályát, éspedig főleg azért, mert gyakran nehezen megoldható bonyodalmakat eredményezne a házasság érvénytelenné nyilvánításáig tett jognyilatkozatok hatályának megfelelő rendezése. Ettől eltekintve sem volna mindig indokolt a házasság nagykorúsító hatályának megtagadása. Ha pl. a 16. éves leány a gyámhatóság engedélyével jóhiszeműen házasságot köt a teherbe ej tőjével, akiről a gyermeke megszületése után tudja meg, hogy a házasságkötéskor mással fennálló házasságban élt, nem látszik indokoltnak, hogy az anya kb. egy év tartamára a házasság érvénytelennek nyilvánítása
