Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
119 E rendelkezések átfogóak, alapelvszerűek ; jelentőségük, funkciójuk lényegében kettős irányú. Először azt a célt szolgálják, hogy elvi kereteket szabjanak meg a részletrendelkezések számára. A javaslat további szabályai a bevezető rendelkezésekben megállapított alaptételeket részletezik, az ezekkel a rendelkezésekkel nyújtott kereteket konkrétabb tartalommal töltik meg. A bevezető rendelkezések tehát a Polgári Törvénykönyv egyes legfőbb elveit tartalmazzák, és ezek az elvek az egész Törvénykönyvben tükröződnek. A bevezető rendelkezések jelentősége azonban nem csupán ebben áll. Szabályai egyben útmutatást jelentenek arra az esetre is, ha a Törvénykönyv valamilyen kérdésben kifejezett rendelkezést nem tartalmaz : a nyitvamaradt kérdést a bevezető rendel kezésekbenk adott iránymutatás alapján kell megoldani. A bevezető rendelkezések tehát — éppen mert alapvető tételeket tartalmaznak — segítséget nyújtanak a bíróságnak és más jogalkalmazó szervnek ahhoz, hogy megoldja az egyes szabályok alapján egyértelműen meg nem oldható kérdéseket, eldöntse az egyes szabályok szempontjából határesetekként. jelentkező eseteket, a törvényben és más jogszabályban kifejezetten nem szabályozott kérdéseket. A jogalkalmazó szerveknek a szocialista törvényességgel összhangban álló jogértelmező tevékenységéhez is segítséget nyújtanak tehát a bevezető rendelkezések, ezek közül is különösen az a tétel, amely kifejezetten kiemeli, hogy a törvény rendelkezéseit a Magyar Népköztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni (1. § (2) bek.). A törvény célja. (1-3. §•) 2. A törvény céljáról szóló rendelkezésekben a javaslat kifejezésre juttatja, hogy a Polgári Törvénykönyv a társadalmi szükségletek tervszerű kielégítését, a szocializmus építését hivatott szolgálni. Szabályozása tehát nem elvont és öncélú, és nem is törekszik arra, hogy a „pártatlanság“ színében tűnjék fel, hanem beleilleszkedik azokba az állami és társadalmi törekvésekbe és erőfeszítésekbe, amelyek a szocializmus felépítését szolgálják. Rendelkezéseinek értelmezése során pedig — bármilyen módszerrel történjék is az — kötelező valóságos társadalmi viszonyainknak : Népköztársaságunk gazdasági és társadalmi rendjének alapulvétele. Az 1. § (1) bekezdésének rendelkezése — a részleteket tekintve — két irányban igényel magyarázatot. Feltűnhet ugyanis, hogy a rendelkezés a polgári jogviszonyok alanyainak felsorolásánál nem tesz említést az államról, annak ellenére, hogy arról mint jogalanyról a későbbiek során külön fejezetben rendelkezik. Figyelemmel kellett azonban lenni arra, hogy az állam a polgári jogviszonyokban viszonylag ritkán vesz közvetlenül részt, márpedig a törvény — különösen a bevezető és így általános jellegű rendelkezések körében — elsősorban a tipikus esetekre van figyelemmel. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a rendelkezésnek az egyes személyi viszonyokra vonatkozó kitételét tág értelemben kell felfogni : a polgári jogi szabályozás alá eső területen a személyi állapotra is vonatkozik, bár a státus szorosan véve aligha tekinthető viszonynak. A Törvénykönyv egyébként nem minden vonatkozásban szabályozza a személyi jogállást : nem foglalkozik pl. az ember családi jogállásával és az állampolgársággal ; igaz más oldalról, hogy a vagyoni viszonyoknak sem minden vonatkozását öleli fel. Az 1. § (2) bekezdése a törvény értelmezésének alapvető tartalmi szabályára vonatkozik. A javaslat nem írja elő, hogy milyen módszerrel — tehát pl. a nyelvtani, logikai, történeti stb. módszerrel — kell a rendelkezéseket alkalmazni ; ez az elmélet, illetve a jogalkalmazás problémája. Azt azonban már kötelezően előírja, hogy a rendelkezéseket a jogalkalmazó ne szemlélje elszigetelten attól a valóság
