Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
112 nala emelésének, gyorsításának és megkönnyítésének egyik fontos feltétele, és ezért minden erejükkel támogatták a kodifikációs munkát. A széleskörű vita megmutatta azt is, hogy az észrevételezők túlnyomó többsége ugyanakkor, amikor nagyszámú részletkérdésben tett igen hasznos javaslatokat, a Tervezetben foglalt alapvető elvi-politikai tételekkel, alapelvszerű rendelkezésekkel és az egyes intézmények szabályozásának lényegével általában egyetértett. Ez arra vall, hogy az első Tervezet a leglényegesebb rendelkezések tekintetében megfelelt az elméleti és gyakorlati követelményeknek. A széleskörű vita során beérkezett észrevételek feldolgozására az igazságügyminiszter külön bizottságot hozott létre. Ennek állásfoglalásai alapján az Igazságügyminisztérium elkészítette a Tervezet módosított szövegét, amelyet a külön erre a célra létrehozott szövegezési bizottság is megvizsgált. Mindennek eredményeképpen a korábbi Tervezet — ha nem is az alapvető jelentőségű kérdések körében — számos vonatkozásban módosult. A gyakorlat körülményeinek megfelelően bizonyos részletrendelkezésekkel bővült ; bizonyos vonatkozásokban — különösen az öröklési jogi részben — egyszerűbbé vált ; számos részletrendelkezés megváltozott; a szöveg is pontosabbá, csiszoltabbá vált. A Polgári Törvénykönyv Tervezetének igy elkészített újabb szövege kerül a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány határozata alapján törvényjavaslatként az Országgyűlés elé. IV. A javaslat elkészítése során a korábbi tervezetektől homlokegyenest eltérő célkitűzés érvényesült. Nem egy halódó társadalom elöregedett jogviszonyait kellett lehetőleg tetszetős formában megőrizni, hanem egy új, a kizsákmányolást és anarchiát gyökeresen és véglegesen felszámoló társadalom új jogviszonyait kellett szabályozni. Az a célkitűzés érvényesült, hogy a Polgári Törvénykönyv megfeleljen népi demokráciánk jelenlegi társadalmi viszonyainak, elégítse ki a jelen és a közeljövő által a polgári jogi viszonyokkal szemben támasztott követelményeket, és egyszersmind egészében legyen alkalmas arra is, hogy a szocialista Magyarország polgári jogi viszonyait szabályozza. A szocialista fejlődés során tehát várható, hogy egyes olyan jogintézmények, amelyeknek ma még megvannak a társadalmi, politikai és gazdasági gyökerei, elsorvadnak és jelentőségüket vesztik, mint pl. az 1922. évi szovjetorosz polgári törvénykönyv egyes, a NEP-korszakra szabott intézményei. A törvény azonban ennek ellenére a szocialista fejlődést nem hogy nem fogja gátolni, de előmozdítja azt, és a szocialista társadalom teljes felépítése után sem válik meghaladottá. A Polgári Törvénykönyv tehát hosszú időre hivatott szabályozni a Magyar Népköztársaság polgári jogi szabályozást igénylő társadalmi viszonyait. Ebből a céllá tűzésből ered, hogy elsősorban az alkotmányos jogelvekre és már a magyar népi demokratikus állam által hozott polgári jogi jogszabályokra kellett támaszkodni. E törvények közül egyesek jelentősebb módosítás nélkül épültek be a Tervezetbe (mint pl. az egyesületekről szóló jogszabály), mások pedig megfelelően módosultak (mint pl. a cselekvőképességet szabályozó 1952:23. tvr., a szállítási szerződésekről, az állami vállalatokról szóló jogszabályok stb.). Nagymértékben támaszkodott a kodifikációs bizottság a legújabb évek bírói gyakorlatára is : a bírói gyakorlatban bevált, főleg az újabban hozott elvi döntésekben is kikristályosodott megoldásokat számos kérdés eldöntésében alkalmazta. Ugyanakkor a javaslatot előkészítő munkálatok is hatottak a bírói gyakorlatra. Az előkészítő munkálatok során elfogadott, a szocialista építés szempontjából jelentős nem egy elvi tétel, megállapítás, rendelkezés éppen e munkálatok eredményeként él a bírói gyakorlatban (pl. az állami szocialista tulajdonjog vélelme, az állam javára marasztalás lehetősége érvénytelen szerződések esetében, a dolgozó nép érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményébe ütköző szerződések semmissége).
