Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
по átfogó kodifikációt az 1928 után bekövetkezett gazdasági válság, amelynek következményeit csak nagyarányú háborús készülődés árán lehetett valamennyire enyhíteni. A válság ugyanis nagyszámú rendkívüli és átmenetinek szánt, a hagyományos jogrendszerbe nehezen beilleszthető rendelkezést és intézményt hozott létre (moratorium, az ún. „gazdaadósvédelem” stb.), és teljesen háttérbe szorította a polgári jogi kodifikációt. Elegendőnek látszott tehát az uralkodó osztályok számára, ha az a jogbiztonság, amelyet egy átfogó törvény nyújt, csak a kereskedelmi jogterületén jön létre, a mezőgazdaság jogviszonyaiban, a mindennapi életviszonyokban, munkaviszonyokban stb. céljaiknak jobban megfelelt a rendkívül sokrétű, könnyen alakítható bíróság-alkotta szokásjog és a rendkívüli részletszabályok tömege. Ilyen körülmények között a magyar magánjog a felszabaduláskor egyaránt magán viselte a klasszikus és a modern kapitalizmus jogalkotásának és gondolkodásának a jellegét, és ezeket vegyítette számottevő feudális vonásokkal, valamint a Horthy-fasizmus jogi termékeivel. Alapvető anyagát az évszázados, bonyolult, nehezen áttekinthető, rendszerbe alig foglalható bírói gyakorlat alkotta ; ezt táplálták az akkori jogtudomány eredményei és az elkészült törvénytervezetek is. A polgári jog egyes területein fennálló részlet jogszabály ok és jogszabályok formájában kibocsátott más jogforrások is nemegyszer évszázados múltra tekintenek vissza, és egy régen letűnt kornak termékei. Említésre méltó pl., hogy a telekkönyvi szabályok az 1855. december 15-én kibocsátott császári pátensen alapulnak, az öröklési jog legfontosabb szabályait pedig az 1861. évi Országbírói Értekezlet törvényerőre nem emelt Ideiglenes Törvénykezési Szabályai tartalmazzák. Társadalmi viszonyainknak a felszabadulást követően bekövetkezett gyors fejlődése a kereskedelmi jog különállását hamarosan tarthatatlanná tette, vagy legalábbis nagymértékben elmosta a magánjog és a kereskedelmi jog határait ; ennek következtében a gazdasági viszonyok jogi szabályozásának széles területein ugyanarra a tényállásra gyakran kétféle szabály is volt : a régi magánjog amúgy is bizonytalan, a bírói gyakorlat egymásra rakódott rétegeinek áttekinthetetlen joganyaga, amelybe az 1928. évi Mtj. egyes szabályai is felszívódtak, és a kereskedelmi törvény, valamint az azt módosító és kiegészítő törvények szabályai. A polgári jog területén tehát nemcsak az indokolta a kodifikációt, hogy a fennálló jogot egy letűnt kor hozta létre, hogy e jog elavult, és a népi demokrácia rendszerének fejlesztésére tartalmánál fogva általában alkalmatlanná vált, de az is, hogy e joganyag rendkívül áttekinthetetlen, bonyolult és bizonytalan volt. Mindez módfelett megnehezítette az egységes jogalkotást, a jogbiztonságot, a törvényesség érvényesülését, és a bíróságokat arra késztette, hogy voltaképpeni feladatkörükön túllépve, a jogalkalmazás során valójában jogalkotó munkát is végezzenek. Ebben a helyzetben számottevő erőfeszítések történtek a polgári jog tartalmi elmaradottságának megszüntetésére, éspedig különösen a szocialista szervezetek jogviszonyai területén, de a személyi jogban és az öröklési jogban is. Olyan új szerződésfajták jöttek létre, mint pl. a szállítási szerződések, és ezek sok vonatkozásban — így pl. a szavatosság területén — az egész kötelmi jogot átalakították ; kiépültek az állami vállalatok, új szövetkezeti típusok keletkeztek, megújult az egyesületek joganyaga, leszállították a nagykorúság korhatárát, változások történtek a törvényes öröklésre jogosultak körében, újra szabályozták az ingatlanforgalommal kapcsolatos kérdéseket, széles körben kiépült a termelési szerződések rendszere, jogi eszközökkel is biztosították a haszonbérlet intézményének a mezőgazdasági politika általános célkitűzéseivel való összhangját stb. Mindezek azonban részlet jogszabályok voltak, és ugyanakkor, amikor tartalmilag valóban sok vonatkozásban megújították a polgári jogot, csak növelték a joganyag áttekinthetetlenségét, bonyolultságát, ellentmondásosságát. Ezen a helyzeten természetszerűen a Legfelsőbb Bíró-
