Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
108 A Polgári Törvénykönyv tehát akkor, amikor az állampolgároknak és szervezeteiknek a gazdasági forgalomban való részvételét, a tulajdonjogot, a szerződéseket, az öröklést stb. szabályozza, népi demokráciánknak alapvető társadalmigazdasági viszonyairól rendelkezik. Ez azt is jelenti, hogy a Polgári Törvénykönyv úgyszólván valamennyi magyar állampolgár életviszonyainak alakulására kihat : jogi eszközöket bocsát rendelkezésükre szükségleteik kielégítésére, munkával szerzett tulajdonuk felhasználására, a szocialista együttélés fejlesztésére. Jelentősége azonban nem korlátozódik az állampolgárok életviszonyaira, hanem számottevő szerepet tölt be a tervgazdálkodás jogi szabályozásában is. Ezen a területen jelentősége a népgazdaság fejlődésével és a gazdasági szakemberek számának és színvonalának emelkedésével állandóan növekszik. A szükséges centralizáció fenntartása és erősítése mellett ugyanis állandóan érvényesülő tendencia a fejlődés jelenlegi szakaszán a vállalati kooperációnak szerződések útján való megszervezése, a vállalatok önálló elszámolásának erősítése, ezáltal az anyagi ösztönzés fokozott igénybevétele a társadalmi érdek megvalósítására. Ez pedig polgári jogi eszközök igénybevételét jelenti : növeli a polgári jogi személyiség jelentőségét és a nem csupán szervező, de ösztönző és szankcionáló hatást is kifejtő szerződések hatókörét. A Polgári Törvénykönyv jelentőségét nagymértékben növeli az is, hogy Magyarországnak sohasem volt átfogó polgári törvénykönyve. Ez arra vezetett, hogy a polgári jog alapjában bíró-alkotta jog : a bíróságok eseti döntésein és ezek általánosításán alapul. Ez pedig mint jogalkotási módszer is teljesen elavult, feudális maradványnak tekinthető, ezen felül pedig szükségszerűen ellentmondó, bizonytalan tartalmú,-nehezen megismerhető, kibúvókat engedő jogot hoz létre, nem felel meg sem a törvénjmsség, sem a szocialista demokrácia követelményeinek. Ezt a helyzetet gyökeresen felszámolja a Polgári Törvénykönyv. II. A Polgári Törvénykönyv megalkotása több mint 100 éves program valóra- váltását jelenti. Már a burzsoá demokratikus törekvések is arra irányultak, hogy a régi kiváltságokat védelmező és a szokásjog konzervatívizmusát és bizonytalanságát felhasználó feudális erők ellenére létrehozzák a személyi, családi és vagyoni viszonyok egyértelmű szabályozását magában foglaló magánjogi törvénykönyvet. Ennek adott hangot az ősiség eltörlésével egyidejűleg az 1848 : XV. tv., amely elrendelte a polgári törvénykönyv elkészítését és a következő országgyűlés elé terjesztését. Az 1848—49. évi szabadságharc bukása, majd a burzsoá fejlődés következetlensége azonban e programpont valóraváltását meggátolta. Midőn az 1861-ben összehívott Országbírói Értekezlet az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat megalkotta, azt a körülményt, hogy a szabadságharc bukása után a Habsburg-monarchia az 1811. évi Osztrák Polgári Törvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztette, ürügyül használta fel arra, hogy nemzeti jelszavakat hangoztatva ,,a régi magyar magánjogi törvények visszaállítását” mondja ki elvül. Nem törekedett a kor színvonalán álló magyar magánjog megalkotására, hanem a nagybirtokos osztály érdekeinek megfelelően az 1848-ban felszámolt feudális jog nem egy elemét fenntartotta vágj7 átfogalmazta, hazafias frázisok mögé bujtatva a mélységesen reakciós tartalmat. Jellemző erre, hogy pl. a telekkönyv intézményének fenntartásánál az OBÉ-t nem befolyásolta az, hogy a telekkönyvi rendtartást is császári pátens vezette be, és az lényegében megfelelt az osztrák telekkönyvi szabályoknak ; e szabályokat az Országbírói Értekezlet fenntartotta, mert kedveztek a nagybirtok fejlesztésére, hitelképessé tételére irányuló erőfeszítéseknek. Feudális maradványok egyébként az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban különösen a földtulajdonjog, valamint a személyi, családi és öröklési jog területén tapasztalhatók; kötelmi jogi rendelkezéseket viszont úgyszólván nem tartalmaztak.
